A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

—, hogy régebbi tradíció az állattenyésztésnél, felvásárlásnál, ők is úgy vannak vele, hogy többet akarnak felvásárolni, mint amennyit lehetne. Nyilvánvalóan kell, elvtársak, ez a hús, nem találták ki ezt az emberek, de ha nincs összehangolva a termeléssel, és ha a terveinket 8%-kal csökkentjük, és ugyanakkor emeljük a felvásárlást, valami nem jó fog abból kisülni. Én csak a figyelmet szeretném erre felhívni, és jó lenne, ha erről itten konkréten beszélnénk, akkor, amikor mi előbbre akarunk lépni, hogy hogyan a kettős feladatokat. Kettő közül a második hogyan, a kettő közül a kettőt. Az anyagban a 18. oldalon szó van az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeteknek a forszírozásáról. Egyben megmondja a beszámoló, illetőleg a jelentés, hogy az elmúlt évben ezeket az alacsonyabb típusúakat felszámoltuk. Meg kell mondani, elvtársak, ahol ilyen alacsony típusúak voltak és áttértek a fejlettebb típusúakra, az nagyon előnyös volt, összeszokott emberek voltak, nagyon előnyös és nagyon jó volt. De azért itt nincs eléggé kidomborítva. Megvan mondva, ahol nincs meg az előfeltétele, ott az alacsonyabb típusúakat kell szervezni, szerintem nem eleget foglalkozunk vele, és Engels, Lenin útmutatását nem tartjuk eléggé figyelembe. Az a nézetem, elvtársak, valahogy gondoljuk át, egyszerre lépjünk-e előre? Igaz, hogy valamelyest könnyebb így foglalkozni, hogy egyszerre megoldjuk a fejlettebb típusnak a megindítását, csak nem tudom, hogy a termelésnél előnyös-e? Nem tudom, elvtársak, nem kellene-e nekünk azon gondolkozni, hogy mit hozott nekünk egy sor alacsonyabb típusú — persze, ahol betartották a szabályzatot —, de ha mi tudjuk biztosítani a magasabb típusnál, miért ne tudnánk az alacsonyabbnál is. Énszerintem tudjuk, s ezen gondolkozni kell, mert itt probléma merül fel. Gondolok én itt elsősorban az állatállományra. Nézzék meg az elvtársak a mi megyénket, de országosan se sokkal különb a helyzet. 100 kh-ra jut — nem most, mert az újonnan létesített termelőszövetkezeteket figyelembe véve, még sokkal rosszabb a helyzet — az év januárjában, amikor elindultunk, 100 kh-ra 17 sertés jutott a tsz-ekben. Az egyéni parasztoknál, elvtársak, 70. Az újonnan tervezett termelőszövetkezeteknél mi alakult ki? Az, hogy sertést nemigen vittek be, mert az alapszabályzatban engedélyezett 2 anyakoca és annak a malacai 20 vagy 25 db, ennél nincs több általában az 5-8 holdas parasztoknál, ezt nem kell neki bevinni, ha van neki takarmánya, igyekszik meghizlalni és eladni, ha nincs takarmánya, akkor megpróbálja soványan eladni az egyik anyakocát, mert ha 2 volt, az egyiket biztos meghizlalta, és ez a jövőre vonatkozóan semmi jót nem ígér nekünk. Ugyanakkor a tsz-ekben mi annyi disznót, istállót, tervezőembert és állatgondozót, hogy ott rögtön nagyüzemi gazdálkodás induljon, nem tudunk biztosítani. Azt mondja Fehér elvtárs — én teljesen egyetértek Fehér elvtárssal —, hogy türelem, addig ne vigyük be, amíg nincs biztosítva. Szerintem ez sincs itt teljes egészében rendben és tisztázva. Nincs ez rendezve, elvtársak. Úgy néz ki, hát jó, ott hagyhatjuk, de hogy a takarmányhoz hogy jut, az egy másik kérdés. Itt van nálam a 22-es közlöny, amelyben szabályozva van a takarmánynak a kiadása.

15 Azt mondja, „hogy a tagok, családok részére a kenyérgabonából a tervezettnél, illetőleg a család szükségeltének mennyiségénél, takarmányból pedig a tervezettnél, illetőleg a háztáji átalány szükséglete mértékénél többet biztosítani nem lehet, az egyes tagok, családok részesedés-előlegeit az általuk keresett munkaegység figyelembe vételével kell [sic!]."l6 Lényegében megmondja, hogyan lehetne — figyelembe véve a munkaegységeket, a háztáji állatokat — biztosítani a takarmányt.

17 Megmondom őszintén, elv289