A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

HORVÁTH ANDRÁS

12 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én tényleg igyekeztem felkészülni lélekben is, és az elsők között kérek szót. Szeretnék olyan kérdéseket felvetni, ami valószínűleg vita tárgyát képezi, és jó lenne, ha tényleg megvitatnánk. A határozati javaslatot tanulmányoztam, és ami abban van, azzal egyetértek. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ez az anyag nem foglalkozik a mezőgazdaság olyan kérdéseivel, amely kérdések nagyon szorosan összefüggnek, hogy mennyire menjünk előre. Most a kiegészítőben Fehér elvtárs már beszélt erről, és én szeretnék ehhez egypár szót, illetőleg egy-két mondatot még hozzáfűzni. Minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy az előrelépésnek bizonyos gazdasági következményei vannak, és nem kedvező következményei. Igaz az, hogy az átszervezett megyékben kenyérgabonából többet adtak el, mint az előző években, ez magától értetődik, mert jobb volt a termés. Meg kell azonban azt is mondani magunk között, hogy még nem közösen vetették azt, amit közösen arattak. Nem akarom lekicsinyelni ezt a dolgot, de azért önmagunknak ezt látni kell. A másik az, amiről Fehér elvtárs beszélt: az állattenyésztés, illetőleg a hízott sertésről, szarvasmarhákról nincsenek adatok. De a hízott sertésekkel kapcsolatban - itt van nálam a Politikai Bizottságnak küldött ilyen jellegű tájékoztató

13 a nyár vége felé került napvilágra, és itt meg van állapítva, hogy 7 megyében megvizsgálták: Baranya, Fejér, Komárom, Győr, Somogy, Vas, Veszprém, tehát azokról a megyékről van szó, ahol a tsz-fejlesztés leginkább előrement, hogy a tsz-ekből, háztáji gazdáktól, illetve egyéni gazdáktól együttesen 8%-kai kevesebb hízott sertés várható, mint az elmúlt évben. Ez erre az évre szól és nem a jövő évre. Tehát az első évben is már visszaesés mutatkozik. Van egy másik jelenség, elvtársak, a takarmányáraknak az egész országban való felfutása. A csöves kukorica Pest megyében, de valószínűleg más megyékben is 140-160-180 Ft-ig van, és ez a májusi morzsoltra átszámítva 300 Ft körül indul. Ha megnézzük a 300 Ft-os kukorica árat és talán az ennél még magasabb árpaárat, akkor nagyon komoly gondot kell, hogy okozzon nekünk, hogy ennyi, illetőleg ilyen árak mellett érdemes-e, kifizető[dő]-e a sertéstenyésztés hizlalása, [sic!] Ha nem fizetődik ki, akkor nem fognak hizlalni, hiába fogunk beszélni. Távol áll tőlem, elvtársak, hogy emeljük az árakat, nem arról van szó, ez nem megoldás, de most tényekről van szó. Mi okozza a takarmányáraknak ilyen magasságát, hiszen az idén jó takarmánytermés volt. Megnéztem a megyei 10 éves átlagot, a 10 éves átlagnál 40%-kal, az ötéves átlagnál 32%-kal magasabb, ez vonatkozik a kenyérgabonára is és egyébre, a megyében, de országosan sem rosszabb a helyzet, és mégis felmentek az árak, tehát ennek valami oka van. Kétségtelen, hogy az az oka, hogy az egyéni parasztok, akik eddig a piacra termeltek takarmányt, és a tsz általában a piacon sosem jelentkezett takarmánnyal különböző okoknál fogva, részben maga felhasználta, másrészt nem is olyan sokat termelt, az egyéni parasztok nem akarják értékesíteni a takarmányukat. Nem akarják, tartogatják, bizonyos bizonytalanságban vannak. Egy másik dolog, hogy a termelőszövetkezeteink, ahol még nincs meg a megfelelő állatállomány, de betervezték, szintén tartalékolják saját készletüket, ha nem most, de talán jövő májusra együtt lesz az a hízott sertés vagy marha. Két helyen tartalékolnak, s ebből szükségképpen hiány keletkezik, és ha hiány keletkezik, szükségképpen futnak fel az árak. Persze ezt megmagyarázni könnyű, hogy miért van, megoldani azonban egy más kérdés. Ami létezik, számolni kell vele. Ebből 287