A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A termelőszövetkezeti megszilárdítás sikere a helyes átmeneti gazdasági intézkedések egész sorától függ. Egy sor rugalmas, átmeneti intézkedésre van szükség az állattenyésztés terén is, hogy az átszervezés idején ne csökkenjen az állatállomány és annak hozama, sőt növekedjék a terv szerint és ennek arányában az árutermelés is ezeknél a cikkeknél. Ennek szellemében állítja elénk a határozati javaslat azt a követelményt, hogy minden tsz-községben, járásban és megyében a termelőszövetkezeteknek, a tsz-tagok háztáji gazdaságainak és a meglévő egyéni gazdaságoknak együttesen már az átszervezés első esztendejében több árut kell adniok, mint az azt megelőző esztendőben. Az átmeneti intézkedések során megemlíteném még a következőt. Gazdasági helyzetünkből eredően a szükség diktálja azt a követelményt, hogy a szövetkezet megalakulása után a tsz-vagyont képző jószágállományt folyamatosan olyan ütemben hozzák be ténylegesen a közösbe, ahogyan a közös fedél, a közös férőhelyek elkészülnek. Addig, rövid átmenetre, az ilyen tsz-vagyont képző jószágot a jó gazda gondosságával a háztájiban kell tartani. Annak, hogy a közös férőhelyek elkészülte előtt, időnap előtt a behozott szarvasmarhát közös karámba erőltessék, az eső verje, s a marhák 20-30 kg-ot veszítsenek átlagsúlyukból és ennél is többet a tejtermelés terén: nincs semmi értelme, türelmetlenség, előrész aladás és kárt okoz a népgazdaságnak. Ezt sok helyen még ma sem ismerik fel elég világosan a mi elvtársaink. 4. A határozati javaslat helyesen állapítja meg, hogy a fejlesztésben elsődleges szerepe van a politikai feltételek megteremtésének, a jó előkészítésnek az érintett községben. Az új szövetkezet megalakulása után azonban már az első naptól kezdve nagyon nagy gondot kell fordítani a gazdasági, szervezeti, politikai megerősítésre. A szövetkezet megerősödése, gazdálkodási színvonalának megjavulása alapvetően a tagság szorgalmas munkájától, saját erőfeszítéseinek maximális kihasználásától függ. Ezt két irányban kívánjuk különböző gazdasági ösztönzőkkel serkentem. Részben az árutermelés erőteljes fokozására, s ennek alapján a pénzgazdálkodás megjavítására. Az e téren bevezetett új gazdasági ösztönzők 2 év alatt eredményesnek bizonyultak. Kevésbé hatékonyak azonban a saját beruházás növelésére bekapcsolt eddigi gazdasági ösztönzők. Az egy hold szántóra eső saját felhalmozás pl. 1958-ban csökkent az előző évihez képest. A tsz-megszilárdításnak pedig központi elve továbbra is a termelőszövetkezeti parasztság saját erőforrásainak lehető legnagyobb felhasználása, s ezt egészítse ki az állam sokoldalú segítsége. Szükségessé válik a tsz támogatási rendszerünk olyan irányú továbbfejlesztése, amely az eddiginél eredményesebben ösztönöz a tsz-tagság saját erőforrásainak felhasználására, mindenekelőtt az állóeszközállomány gyorsabb növelése érdekében. A határozati javaslat olyan intézkedés meghozatalát indítványozza a kormánynak, amelyek többek között az eddiginél nagyobb mértékben serkentik a tsz-eket pl. saját gépvásárlásra. Más szóval arra késztetik, hogy a mezőgazdaság gépesítésének terhéből a tsz-parasztság az eddiginél jobban vegye ki a részét. Erre mód is van, mert hisz az idén, különösen a tsz-községekben, tömegesen léptek be a szövetkezetekbe a jobbmódú parasztok. S nem utolsósorban ennek nyomán a gépvásárlási törekvés országosan már eddig is szemmel láthatóan felélénkült a termelőszövetkezetekben. Továbbá arra akarjuk serkenteni a tsz-eket, hogy saját erőből az eddiginél nagyobb mértékben vásároljanak jószágot, elsősorban tagjaik háztáji gazdaságá284