A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

3. A határozati javaslat újból aláhúzza mezőgazdasági politikánk egyik alapvető célkitűzését, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével együtt kell járnia az árutermelés fejlődésének. Ez bonyolult és nem éppen könnyű feladat. A növénytermesztésben könnyebb a helyzet. Ott — a nagyüzemi munkaszervezés, a gépek, a műtrágya használata eredményeként — már az első esztendőben fölényt lehet produkálni, s országosan pótolni az egyéni parasztgazdaságok egy részénél az árutermelésben esetleg bekövetkező kiesést. Győr és Veszprém megye például soha annyi árugabonát nem adott, mint ebben az esztendőben. Másként áll a helyzet az állattenyésztésben. A nagyüzemi állattenyésztés kialakítása ugyanis folyamat, és ehhez időre van szükség. Éppen ezért az állat és állati termékek árutermelésénél már bonyolultabb a helyzet, s egy-két probléma már ma is jelentkezik. Ezektől azonban nem megijedni kell, hanem megfelelően foglalkozni velük, és időben megoldani a nehézségeket. Ilyen élő probléma pl. a tsz-ekben a közös sertéstenyésztés és hizlalás kialakítása. Közismert dolog, hogy több megyében, ahol a tsz-fejlődésben nagyobb előrehaladás történt, az első esztendőben a hízottsertés-szerződéskötésben lemaradás következett be. Győr 75, Veszprém 77, Fejér 89, Baranya 96, Somogy 83, Szolnok megye 95%-ra teljesítette október 10-ig az éves szerződéskötési terveket. Szerencse, hogy más megyék viszont túlteljesítették a tervet, és így az 1,8 millió darabos sertésfelvásárlási éves tervet előreláthatóan teljesítjük. Jövőre azonban 2,1 millió darab sertést kell felvásárolnunk: több hús kell a lakosságnak és több kell exportra is (az európai piacon mintegy 20%-kal emelkedett a sertéshús ára). E terven belül a meglévő tsz-ektől 700 ezer darab hízott sertést kell kapnunk. És ezt elsősorban a termelés oldaláról kell megfogni. Ha az idén nem is jutott elég erő, főleg saját erőforrásból, az új tsz-eknek a sertésférőhelyek építésére, és nagyon kevés közös férőhelyet létesítettek, a jövő évben maximális erőt kell kifejteniök ennek érdekében, s ehhez megfelelő segítséget is kapniok. Részben erdőgazdasági szerfa biztosításával, részben pedig — a háztájiból való utánpótlás mellett — megfelelő számú szerződéses koca és süldő átadásával a tsz-eknek. A közös szarvasmarha-, sertés-, birka- és baromfitartás gyors ütemű fejlődésére való törekvés mellett azonban látnunk kell világosan, hogy az átmeneti időben — és erre kényszerít bennünket a népgazdaság helyzete — maximálisan kell kihasználnunk a tsz-tagok háztáji gazdaságában és az egyéni gazdaságokban meglévő lehetőségeket is. És leszerződnünk velük annyi disznóra, növendékmarhára, baromfira, amennyit tudunk, s amennyit a háztáji keret elbír. Ez két dolgot követel meg. Az egyik: a közös jószágállomány eltartásához szükséges takarmány biztosítása mellett a munkaegységre takarmányelőleget biztosítsanak a tagoknak. A másik: a háztájival és az egyéni gazdaságokkal továbbra is szerződést kell kötni. És szigorúan fellépni azokkal szemben, akik akadályozni akarják vagy megtiltják a velük való szerződéskötést. Mert egyes községekben ilyen is volt, s így érveltek: „Ha leszerződünk az egyéni parasztokkal, nem jön be a tsz-be". Akik ilyen mondvacsinált érvekkel áltatják önmagukat, egyrészt megfeledkeznek arról, hogy a belépő paraszt rendeleteink értelmében magával hozza a szerződése kötelezettségeit a tsz-be, másrészt az ilyen embereknek fogalmuk sincs az átmeneti idő sajátos problémáinak megértéséről. Az olyan cikkeknél, mint pl. a disznó, baromfi, tojás, amelyekből egyenesen kívánatos a szerződési terv túlteljesítése, nem gátolni kell tehát, hanem segíteni a szerződéskötéseket a háztájival és egyéni gazdaságokkal. 283