A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

mi áruösszetételünk mellett, a mi árustruktúránk mellett, ez egy adottság. Ezeket az országokat mind az jellemzi, hogy a felszabadulásuknak, a felébredésüknek az első pillanataiban nagy beruházásokat csinálnak. Éppen a gépeket keresik, amire a mi összetételünk mellett megvan az adottságunk. KISS KÁKOLY elvtárs: Elvtársak, Fock elvtárs zárszava következik. FOCK JENŐ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Először is, nagyon örülök, és nagyon hálás vagyok, hogy a miniszter elvtársak két szóból is megértették, hogy beruházási vitát nem kezdeményeznek. Gondolom, így a Központi Bizottság ülése sokkal nívósabb, sokkal jobb volt, sokkal inkább segített bennünket ahhoz, hogy az irányelveket közösen megvitatva, azt tényleg kijavítsuk, és jó irányelveket tudjunk kiadni. Húsz felszólaló elvtárs, kb. 150-200 észrevételt, megjegyzést és kérdést tett fel az anyaggal kapcsolatban. Ezek nagy részét, amikkel egyetértek, nem szükséges megválaszolni. Olyanokra sem kívánok kitérni, amelyek véleményem szerint az irányelveket nem érintik, de egyébként helyes felszólalások voltak, és a további munkánkban segítséget adhatnak. Egy részére a kérdéseknek nem kell válaszolnom, mert Kádár elvtárs felszólalása előtt vetődtek fel, s ezek egy részére Kádár elvtárs választ adott. Ezután rátérek egynéhány kérdés megválaszolására. Sági elvtárs kérdésével kapcsolatban, a villamosenergia-felfutás problémájára Kiss elvtárs válaszolt, de szerintem nem egészen helyesen válaszolt. Azt a részét magyarázta, hogy a termelésen kívül komoly mértékű import is van, és így jelentősebben tudjuk az ipar és a lakosság szükségleteit ellátni. De Sági elvtárs kérdése kifejezetten arra szólt, hogy a mezőgazdaság növekvő szükségletét hogyan látjuk el. Erre őszintén és becsülettel azt kell válaszolni, hogy ezt teljesen nem tudjuk ellátni, sőt kismértékben tudjuk csak ellátni; a faluvillamosítást eléhelyezzük a tsz-villamosításnak; a tsz-ek villamosítása csak igen kis mértékben tud előrefejlődni. És ha villamosenergiában többletet tudunk teremteni vagy az energiaszükségletet, ott, ahol ez lehetséges, más energiával, más energiahordozókkal tudjuk helyettesíteni villamosenergia helyett, akkor a tsz-villamosításban is nagyobb mértékben tudunk majd előremenni. Gódor elvtárs megjegyzésével egyetértek. O nagyon sok megjegyzést tett, csak néhányra térek ki. A mostani vita is bizonyítja — az én bevezető szavaim is arról szóltak —, nem mondhatjuk, hogy kijavítottuk a gazdaságpolitikai hibákat. Helyesnek tartom, hogy azt a „nagyrészt" szót odategyük, mert az egész mostani tárgyalásunk azt tükrözi, hogy minden hibát nem javítottunk ki, és amit kijavítottunk, az is kezd egy kicsit újjáéledni. A foglalkoztatottsággal Gódor elvtárs és sokan mások is foglalkoztak. Elvtársak, itt nagyon sok feltételezés van természetesen két évre előremenőén; hogy majd a mezőgazdaságban ennyi meg ennyi százezer ember fog felszabadulni stb. Erre is utaltam, amikor azt mondtam, hogy ne határozzunk előre a munkaidő csökkentésében, a hétórás munkaidő kérdésében. Egyéb más kérdéseket, amik itt említve vannak, természetesen továbbra is helyesnek tartok, sőt még azt is meg kell gondolni, hogy azt a 7 órás munkaidőt, a további általános csökkentés gondolatát — anélkül, hogy konkrétan mondanánk, hogy 7 órás munkaidőt bevezetünk az ötéves terv időszaka alatt — valamilyen formában meg kell fogalmazni. De amikor még ennyi feltételezésből indulunk ki, ennyi helytelen nézet is uralkodik, ennyi mindent a tervben még nem látunk világosan — pl. az erdősítéssel és mással 263