A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

termelésre. Ki kell azért hasson a termelésre, mert van egy csomó dolog, hogy nem is érdemes itthon gyártani, mert megvehetjük, sőt a legkedvezőbb feltételekkel megvehetjük, és felesleges itthon gyártanunk. De amellett szériában tudunk itthon dolgokat gyártani. Nem tudok eladni, hogyha nem veszek meg bizonyos cikkeket. Meg kell mondani, hogy ez a szocialista országoknál is jelentkezik és a tőkéseknél is. Angliában például azt mondják, hogy ha nem veszünk meg bizonyos textilárukat tőlük, akkor ők sem vesznek tőlünk árukat. Tehát nekünk ezt át kell váltani a termelésre. Ez a következő időszakban szintén egyik központi feladatunk kell, hogy legyen. Van még egy olyan szerepe a külkereskedelemnek, amelynél meg kell mondanom az elvtársaknak, ha jól együtt dolgozunk, nagyon nagy segítségére tudunk lenni minden iparágnak. Itt nagyon hasznos volt hallani az építkezésről, mint szűk keresztmetszetről. Hát nálunk ajánlatok vannak, például hitelre szállítanak építkezési terveket, ha kell, vasszerkezetet, ha kell, építőanyagokat is, sőt hitelt is felajánlanak hozzá. Nyilvánvaló, hogy ezek azok a dolgok, ha helyesen együtt dolgozunk, akkor materiális erővé tudjuk változtatni azt a helyzetet, amit jelenleg élvezünk. Vagy például megtudtuk azt, hogy műtrágyagyárat bontanak le NyugatNémetországban. Igaz, hogy az amerikaiak is bejelentették rá az igényüket, de rendkívül olcsón, hitelbe meg lehetne kapni készen. Érdemes megnézni talán azt, hogy nem tudjuk-e ezáltal ezeket a problémákat, ami a műtrágyával kapcsolatban van, hamarább megoldani. Én csak mint példát említem fel. Aztán itt van a foglalkoztatottság kérdése. Egy csomó esetben mi ugye bérmunka formájában tudjuk ezeket a kérdéseket előrevinni. Most én mindezeket csak azért mondom el, mert rendkívül sok teendőt látok még a hátralévő időszakban ahhoz, hogy mi ezeket a gondolatokat, amelyek itt vannak, realizáljuk. És ez csak 61-re, mert viszonylag 61-re még jobban állunk, 60-ra még több feladat van, mert a 60-as év kimaradt ebből az újfajta KGST egyeztető munkából, és itt egy kicsit a völgybe jutottunk. A 60-as évnek egy egészséges átmenetet kell képeznie a következő ötéves tervre, itt még egy hézaggal állunk szemben, és ez még megfeszítettebb munkát kíván. Végül, engedjék meg az elvtársak, hogy rámutassak egy olyan negatív vonásra, mely az ellenforradalom után sokkal nagyobb mértékben felütötte a fejét, mint előtte, és ez pedig a külkereskedelmi monopóliumnak a jobbról-balról való sértegetése. Ezt itt a KB előtt kell, hogy szóvá tegyem, mert ennek a konkrét kihatásait, amely — meg kell mondanom —, majdnem minden tárca részéről lassan jelentkezik, nem lehet így tovább vinni. Ezt jobban kell ellenőrizzük, mert a külkereskedelmi monopólium nem egy olyan elv, amit mi találtunk ki, hanem valóban olyan, aminek helyessége a gyakorlati életben és mindenekelőtt a Szovjetunióban bebizonyosodott. Nekünk kimutatható káraink is származtak abból, hogy ezt nem egyszer megsértik. Nem túlzok itt, elvtársak, én nem vagyok kicsinyes ezen a téren, sőt azt az álláspontot képviselem, hogy a tárcáknak bizonyos fokon, amikor eljön az ő tevékenységük, igenis kell adni a mozgást, de azt csak velünk egyeztetve. És ez is egyik feladatunk lesz a következő időszakban. Végül, utoljára, még egy dolgot, én azt javasolom, hogy itt van egy politikai kérdés, a tőkés országoknak a gazdaságilag gyengén fejlett része, az ezzel való kapcsolatunk, annak egypár mondatot kellene szánni. Minekünk továbbra is az az álláspontunk, és ez politikailag helyes, hogy a gazdaságilag gyengén fejlett országokkal a politikai megsegítés vonalán is akarjuk tartani a kapcsolatot. És ez nekünk, magyaroknak azonkívül még abból a szempontból is döntő és fontos, mert a 262