A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
tatást teszünk, és sajnos találkozunk olyannal, és éppen a rosszul dolgozó vállalatoknál — mert ahol jól dolgoznak, ott semmiféle baj nincs —, hogy ott azt mondják: a tervezési metodika jó és bevált, célszerű, ésszerű, nem kötjük meg a kezüket hogy mindjárt sikítanak és azt mondják, hogy na már megint kezdik, már megint a régi módszer. Ezért azt javasolnám, hogy amikor a KB elfogadja az irányelveket és belefogalmazzák, hogy a gazdasági vezetésnél hiba van — ez kétségtelen fennáll —, ezt nagyon kérem vegyék figyelembe. Az önállóságnál ne csak a felsőbb szervet — nem hiszem, hogy félreértenek az elvtársak, úgy érzem, hogy a káderelosztás következtében Magyarországon azok se született bürokraták, akik a minisztériumban teljesítik ezt a nagyon nemes feladatot —, a középszerveket és az alsóbb szerveket is említsék meg amellett, hogy a felelősségüknek is meg kell lenni. Nem szabad, hogy azt a hangot most már elterjedni engedjük, hogy amikor megfogjuk, és tényleg az ellenőrzést már jobban gyakorolni kezdjük, hogy ezen keresztül egyes embereket megbántsanak. Úgyhogy ezt javasolnám, amennyiben egyetértenek az elvtársak, egyetért a tisztelt Központi Bizottság, hogy az átmeneti jellegű intézkedésekre és az önállóságra és a felelősségre a gazdasági munkában való hiányosságnál is legyen utalás. KISS KÁROLY elvtárs: következik felszólalásra Trautmann elvtárs, utolsó felszólaló Incze elvtárs. TRAUTMANN REZSŐ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A vita során több észrevétel és bírálat hangzott el az építőiparral kapcsolatban, ezekért, mert igazságosak voltak, summásan köszönetet mondok. Három olyan észrevételt azonban, amelyet Prieszol elvtárs tett, nem tudok ilyen egyszerűen tudomásul venni, és minthogy itt hangzott el, élhetek azzal a lehetőséggel, hogy ne 2 nap múlva — amint Prieszol elvtárs mondotta —, hanem ezt az átfutási időt lerövidítve, most válaszoljam meg. Az egyik a Mályi Téglagyárral kapcsolatban hangzott el. Hát valóban, ahogy Prieszol elvtárs elmondta, hogy ott most oktalanul és ész nélkül cserépgyártásra tértünk rá, és a téglát az ország túlsó végéről szállítjuk, így ez valóban rosszul hangzik. Azonban e mögött nem kisebb dolog van, mint az, hogy ebben az évben terven felül jelentős mértékben meg kellett emelni a tetőcserépgyártást az ismert tsz-programmal kapcsolatban. Bár a tsz-istállókon cserepet nemigen látnak az elvtársak, mert arra palát teszünk, tekintve, hogy a palát más helyekről kellett elvonni, az ilyen módon hiányzó cserepet azokban a téglagyárakban kellett legyártanunk, amelyek cserépgyártásra egyáltalán alkalmasak. Azt is tudni kell, hogy a kb. 200 téglagyárból mindössze 16-18 olyan van, amelyben tömegesen és olcsón az agyag minősége és a technológiai berendezés korszerűsége folytán tetőcserepet gyártani lehet. Ilyen módon mint a legkorszerűbb gyárunkat, a Mályi Téglagyárat tetőcserépgyártásra kellett átállítani, és ez végeredményben helyes intézkedés volt, mert egyébként a tetőcserép szükségletet másképp megoldani nem tudtuk volna. A dolog úgy néz ki, hogy a téglagyártás legnagyobb volumene az ország délnyugati és nyugati részében van, onnan szállítjuk általában a téglát az ország keleti részébe még akkor is, hogyha az ország keleti részében is van néhány téglagyár. Ennélfogva itt nem úgy kell venni a dolgot, mint valami oktalan és esztelen intézkedést, hanem úgy, mint egy szükséges intézkedést ahhoz, hogy az ez évi programot le tudjuk bonyolítani. Egyébként is a Mályi Téglagyár a műszárítója és a felszereltsége folytán a jövőben is csak nemes cserép- és lukasárut fog gyártani még annak az árán is, hogy a tömör falazó téglát, amelyeket egyáltalán használunk 258