A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

MAVAG-ban javítás alatt van. 70 éves mozdony nálunk nem ritkaság. Azt hiszem, ennek a felújítása, kicserélése bőségesen visszatérül a bányászatnál, annyival kevesebb beruházást kell a szénre, a bányászatra fordítani. Én nem azt követelem, hogy a beruházásokon belül a közlekedés nagyobb részesedést kapjon - mert pl. nyugaton le tudok mondani a hajó beruházásról. A hajót mi közel sem tudjuk úgy kihasználni, és annak az árából lehet ezeket fedezni. Na most, a hajónál viszont nem lehet egyetérteni azzal, hogy a személyszállítás 1965-ben 80%-ra csökkenjen a mostanihoz viszonyítva. Igaz, hogy nálunk a személyszállítás a hajózásnál, az nem közlekedés. Talán nem is helyes, hogy a közlekedésnél szerepel, mert annak a kulturális, szociális beruházások között kellene szerepelni... (Derültség.) (Közbeszólás: kirándulások...) Igen, kirándulások, jöjjenek le vasárnap a Duna-partra, vagy jöjjenek le Badacsonyba, meg Siófokra, meg Füredre, és nézzék meg, hogy mi van ott vasárnap a nyári két hónap alatt. Ha nekünk kell kultúrházat építeni, vissza nem térülő beruházásként, ugyanúgy kell nekünk ilyen igényeket is kielégíteni vissza nem térülő beruházásként a személyszállító hajók területén. Még egy kérdést a közlekedésről. Nem lehet azzal egyetérteni, hogy mi egy igen jól bevált gyártmányunk gyártását visszafejlesszük. Még az én KGB-i miniszterségem idején vettük meg a dízel-szabadalmat Ausztriától. Nagyon sokat fizettünk érte, nem tudom, nem Bakonyi

38 volt-e, vagy valaki más akkoriban kinn. Na most, nagyon jól bevált a Csepel, nagy rakterülete van, gyors, jó a Csepel autó. Erre a 3200, vagy nem tudom mennyi gyártásáról visszamegyünk 1965-ben 1600-ra, 18 kg-os dízelolaj fogyasztása van, és hozunk be importból kisebb rakfelületű 45 kg-os benzin fogyasztású autókat. Én nem tudom, hogy milyen érdekeink fűződnek nekünk ahhoz, hogy ezeket hozzuk be. Kitalálunk olyat, hogy nekünk speciális öntözőautókat, meg nem tudom én miket gyártsunk. Nekünk a hazai szükségletre is szükség volna 1600-ra is. Ha nem gyártunk idehaza, csak importból kell pótolni, akkor miért szükséges nekünk egy ilyen jó magyar gyártmányról lemondani, elvtársak. Mementóként talán jó lenne erre gondolni, amikor lemondtunk a vagongyártásról. Mindenki tudja, aki foglalkozik vele, hogy milyen nehéz vagont beszerezni, jó vagont gyártottunk, ma örülünk, ha kapunk két tonnával nehezebb vagont és 30^40 esztendeig minden vagonnál többet kell vontatnunk. Nagyon könnyen ki lehet számolni ennek a gazdaságosságát 30-40 esztendőre. Milyen nagyot veszítettünk, amikor a saját vagongyártásunkról lemondtunk. Szóvá szeretném tenni a bérkérdéseknél a közalkalmazottak bérének a helyzetét, bár Kádár elvtárs ezt úgy mondotta, hogy a 250 ezer bürokratának is kell bérjavítást adni. Elvtársak, tarthatatlan a minisztériumokban a helyzet, egyszerűen nem tudunk munkáskádereket sem behozni. Én azt hiszem, hogy nem egészséges állapot az, hogy a minisztériumokban a munkáskáder behozatala lassanként megszűnik. Valahogyan helyes volna szerintem folytatni továbbra is azt, hogy bizonyos munkaterületekre, minisztériumokba közvetlen üzemi munkásokat hozzunk be. Én nem tudom miért, csak a most egyetemről, meg nem tudom én honnan kikerülőket lehet behozni, de munkáskádereket nem tudunk, mert akik olyan fejlettségűek, hogy minisztériumi munkára alkalmasak, azoknak olyan a keresetük az üzemben, hogy mi behozni nem tudjuk. Van persze egy módja a miniszternek, hogy kiemelt fizetést ad. De itt persze ütközünk a már ott dolgozó, tapasztalatokkal rendelkező alacsonyabb fizetésűekkel. Szerintem meg kell oldanunk ezt a kérdést még akkor is, ha van bürokrácia a minisztériumokban. Szerin213