A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

képezzen". Az erősítés fogalma azt a hitet kelti az emberekben a világeseményekkel ellentétben, mi az ötéves terv során jelentősebb beruházásokkal erősítjük a honvédelmet. (Kiss Károly elvtárs: Az sohse baj, ha a honvédelem erős...) Igen, de én most a nyilvánosságra kerülő szöveg fogalmazásáról beszélek tulajdonképpen. (Kádár elvtárs: Ezen senki sem fog csodálkozni.) Furcsának fogják találni, az a véleményem. A 28. oldalon beszélünk arról, hogy milyen módszerekkel akarjuk növelni a munkások és alkalmazottak egy főre eső reáljövedelmét, a reálbéreket. A fogalmazás így szól: „A reáljövedelmek növekedését elsősorban a bérek emelésével és árleszállítással kell biztosítani". Ez nem ad itt egy sorrendet, úgy emlékszem, hogy a Politikai Bizottságnak az volt az állásfoglalása, hogy elsősorban a bérek emelésével, s e mellett az árak leszállításával.

35 Itt a két fogalom között egyenlőségjel van, javasolnám ezt átszövegezni. Lenne még néhány apróbb megjegyzésem, ezt írásban a szövegező bizottságnak el fogom juttatni. Nem akarom feltartani a Központi Bizottságot ilyen apróságokkal. Elvtársak! Nekem az a véleményem, hogy nagyon helyes a Politikai Bizottságnak az az állásfoglalása, hogy most irányelveket adunk ki és nem végleges tervszámokat, és a hátralévő egy és negyedévet felhasználjuk arra, hogy a még meglévő tartalékainkat feltárjuk, számba vesszük, és egyetértek minden olyan javaslattal, amely arra irányul, hogy ez a munka tervszerűen és céltudatosan történjen, és ebben a területi pártbizottságoknak nagy szerepe van. Fel szeretnék vetni ugyancsak néhány népgazdasági jelentőségű tartalékot, amelynek kiaknázása — véleményem szerint — majdnem kizárólagosan a vezetés kulturáltságától, színvonalától, következetességétől függ. Egy példát szeretnék majd mondani az élelmiszeripar területéről, és egy területét szeretném a kohó- és gépiparnak érinteni. A közelmúltban az élelmiszeripari tárcával együtt megvizsgáltuk a malomipar helyzetét országunkban. A vizsgálat a következő képet mutatja. Az országban van 260 nagyobb malom miniszteri irányítás alatt, és van kb. 420 kisebb malmunk községi tanács irányítása alatt. A miniszteri malmok kapacitásának kihasználása kb. 52%. A tanácsi malmoké 23,5%. Elvégzett, megbízható ilyen számítások szerint, ha az állami malmok végezték volna el a tanácsi malmok helyett is a gabona őrlését, ami a kapacitás miatt elvégezhető lett volna, akkor önköltség vonalon kb. 22 millió Ft megtakarítás származott volna, és annak révén, ha az állami malmok végzik, melyek műszaki színvonala magasabb, több és jobb minőségű lisztet hozhattak volna ugyanabból a gabonából, 11 millió Ft megtakarítás lett volna elérhető. A szállításokat is beleértve, és azt a megoldást is, hogy itt jelentkezik egy plusz szállítási költség. Ezek persze olyan részletek, amit talán itt ne vitassunk most meg, de úgy Kossá elvtárs, mint Dögei

36 elvtárs számára a legrészletesebb számítási anyagok rendelkezésre állnak. És itt igenis jelentkezik bizonyos tárcasovinizmus és ezekkel a tárcasovinizmusokkal le kell számolni, szembe kell nézni, mert hatalmas népgazdasági tartalékok feltárását rekesztik el. Bizonyos korszerűsítés után — és ezt is a számítások mutatják — 150 malomban, amely nagyüzemi termelést hajt végre, mostani termelői árak figyelembevételével 80 millió forintos megtakarítás érhető el a jelenlegi helyzettel szemben, csak a malomipar területén. Még egy másik területet szeretnék érinteni. Erről a Valkó elvtárs is beszélt, azokról a lehetőségekről szeretnék megemlékezni, amelyek a korszerű technológi208