A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ák alkalmazása révén álltnak] rendelkezésünkre. Mi az adott technológiák színvonalának emelésében előrementünk, de a technológiák megváltoztatását illetően alig mentünk előre. A megmunkálási módszerek között a gépipar évek óta változatlanul a forgácsolási technológia alapján áll, a forgácsolási technológia alkalmazása 80-82% a gépiparban, és évek óta erről a helyről nem mozdulunk el. Bár a kohó- és a gépipar területén az arány valamivel kedvezőbb, mégis az a helyzet, hogy a kohó- és gépipar ebben az évben az importból behozott gépek 80 %-át forgácsolt szerszámgépekben hozza be. A kovácsoló gépeink zöme — erről beszélt Valkó elvtárs — csak kézi kovácsolásra alkalmas, és nagy arányban lemarad a süllyesztékes és finom kovácsolás alkalmazása terén. Ugyanaz a helyzet a forgács nélküli hideg alakítás terén is. Nagy az elmaradás a korszerű öntési technológiák alkalmazásában. Precíziós öntéssel ebben az évben mindössze 180 tonna terméket állítottunk elő, és ezt a mennyiséget a tervek szerint a KGM a második ötéves terv végre csupán 300 tonnára kívánja emelni. Véleményem szerint ez az elképzelés alacsony. 1952 óta kísérletezünk a modifikált öntöttvas bevezetésével, és ma még mindig tulajdonképpen csak a kísérleteknél tartunk. Ugyanez áll a feketetemper gyártására is. A hegesztési technológiák nálunk általában a nemzetközi 1950-es színvonalon állnak. Azt hiszem, elvtársak, hogy itt vannak azok a nagy népgazdasági tartalékok, amelyeknek a feltárására az elkövetkező időt fel kell használni, és ezek révén, biztos vagyok, ezek a tervcélok nemcsak teljesíthetők, hanem tűlteljesíthetők is. KÁLLAI GYULA elvtárs: Kovács Imre elvtárs következik. KOVÁCS IMRE

37 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Két témával szeretnék foglalkozni, egyrészt a mezőgazdasággal kapcsolatos irányelvekkel, másrészt az élelmiszeriparral összefüggő kérdésekkel. Azért kezdem a mezőgazdasággal, mert a mezőgazdasági termelés az élelmiszeripar előtt álló feladatok szempontjából döntő jelentőségű, egyben az irányelvekben szereplő életszínvonallal és életszínvonal emeléssel, valamint külkereskedelmi előirányzatunkkal szoros összefüggésben van. Az előirányzatok, a mezőgazdasági előirányzatok szerintünk nem magasak, sőt a jelenlegi tudomásunk, előrelátásunk szerint, ha a különböző cikkeket, mezőgazdasági előirányzatokat nézzük, magasabbra előirányozni talán nem volna helyes. Véleményünk szerint azonban a modern technika, a mezőgazdasági tudomány fokozott térhódítása, a nagyüzemi mód megvalósítása, megerősödése a mezőgazdaságban összhatásában még nem mérhető fel, véleményünk szerint azonban 3-4 éven belül a mezőgazdaságban nagyobb mértékű fejlődés várható. Véleményem szerint ezt a fejlődést elő lehetne segíteni, nagymértékben befolyásolni, ha a mezőgazdasági termelésbe több tervszerűséget vinnénk. Most nem ún. tervmutatókra, kötelező tervmutatókra, tervrendszerre gondolok, de a felvásárlási rendszerünkön, politikánkon keresztül a mezőgazdasági termelés irányításába kellene több tervszerűséget vinni, mert az a tapasztalatunk — és ennek hangot adnak a megyei vezető elvtársak, megyei pártbizottságok titkárai, tanácselnökök, termelőszövetkezeti vezetők, járási vezetők —, hogy legyünk olyan szívesek, és mondjuk meg feléjük, hogy mit célszerű termelni, különböző cikkeknek, mezőgazdasági termelési irányoknak mik a perspektívái. Ezt, azt hiszem, majd mikor összefüggésében megnézzük az egész ötéves tervünket, konkrétan ki lehet dolgozni, és szükséges kidolgozni. Szükséges a továbbiakban nagyobb figyelmet fordítani a mezőgazdasági termeléssel összefüggő értékesítési problémákra. Ti. itt egyrészt 209