A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tervező szerveket az egyes területek komplex fejlesztésére. 1958-ban ennek a hiányát nagyon sok vonatkozásban éreztük, ez nagyon sok problémát okozott a számunkra. Elsősorban a mezőgazdasági termelés ipari feldolgozásánál az ipari háttér hiányzott, gondolok olyan példákra, mint a volt tároló telep, az élelmiszeripari feldolgozó telep korszerűtlensége, hiánya, vagy például olyan problémára, hogy az élelmiszeripar [a] kulturált élelmiszerellátást anélkül nem tudja megoldani, ha pl. a belkereskedelem megfelelő hűtőberendezéssel nincs felszerelve. Úgy látom, elvtársak, hogy a második ötéves terv elképzeléseinél ebből a szempontból nincsen minden rendben. Egy példát szeretnék ennek alátámasztására elmondani. Az építőipar felé a feladatok igen nagyok, köztudott dolog, hogy az építőipar, ahogy mondani szokták, egy szűk keresztmetszetét képezi népgazdaságunk fejlesztésének. Nyilvánvaló, hogy az építőipar ezeknek a feladatoknak csak akkor tud eleget tenni, ha többek között a gépesítését is a jelenleginél egy magasabb fokra emeli. Most az a helyzet, hogy az építőipar gépesítéséhez a tervekben a belföldi gépgyártási kapacitás nincsen biztosítva. Az 1960-as tervekben is hiányzik kb. 35 millió forint belföldi gépgyártási kapacitás, és itt én utalni szeretnék Kádár elvtárs megjegyzésére, többek között azért nincs biztosítva ez a kapacitás, mert a gépipar csak akkor kíván berendezkedni az építőipar, gépipar igényeinek kielégítésére, ha ehhez nagy összegű beruházást, korszerűsítésnek megfelelő beruházást kap. Ismétlem tehát, elvtársak, hogy indokolt az irányelvekben a komplex tervezés, erre a szemléletre kötelezzük a tervező szerveket. Persze nem ártana ezzel kapcsolatban más ügyet is egy kicsit intézményesebben elrendezni, megvizsgálni. A termelési profilok pontosabb meghatározására gondolok. Itt tervhivatali feladatokról van elsősorban szó. Már most zavarok vannak, a második ötéves tervtől messze tartunk. Pl. ezt is egy-két példával szeretném szemléltetni. Most, hogy a műanyagalap-iparunkat megteremtjük, fejlesztjük, ezzel egyidejűleg felkészülünk a műanyag feldolgozására is. Ez idáig rendben van. De — azt hiszem, a tervezés hibájából, azt hiszem, a profilok meghatározásának hiányából — mi történik már most, a kezdet kezdetén. A nehézipari miniszterünk megvásárolt 400 ezer dollárért két darab modern berendezést a hőre lágyuló műanyagok feldolgozására. Ugyanakkor a kohó- és gépipari miniszterünk irányítása alá tartozó Kábel- és Műanyaggyár is megrendelte ezeket a gépeket, és lényegében itt egy kettős kapacitás fog jelentkezni. Vagy egy másik ilyen példa. A Hungária Műanyag- és Gumigyár megvásárolt 3 db polietilén fólia fungó gépet. Ezekkel a gépekkel az ország szükségletét 1962-ig el tudják látni. Ugyanakkor a könnyűipari miniszterünkhöz tartozó Dobozgyár is megvásárolt egy ilyen berendezést tőkés piacról, valutáért, amit a Nehézipari Minisztérium azért nem vásárolt meg, mert ezeket a gépeket korszerűtlennek minősítette. Néhány észrevételt szeretnék tenni, elvtársak, a részleteket illetően is, a szövegre vonatkozóan. A 3. oldalon a legutolsó bekezdésben beszélünk arról, hogy növelni kell a gazdasági élet zavartalan menetéhez, valamint a honvédelem erősítéséhez szükséges tartalékokat. Ha az anyag nyilvánosságra kerül, azt hiszem, ezt a kifejezést át kellene fogalmazni, ami a honvédelem erősítését illeti, azt hiszem, félreértésre adhat okot a széles közvélemény előtt. (Kádár elvtárs: Mit csináljunk, hagyjuk ki...) Nem, Kádár elvtárs, hanem egy olyan fogalmazást javasolok, hogy nem „honvédelmünk erősítése " - „ez a honvédelmi célokra is megfelelő tartalékot kell 207