A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Fontos kérdés a földgáznak a szállítása. Hogy mehet az végbe csővezetékben? A jelenlegi földgáz vezetékéhez használunk Mannesmann-csöveket, ami azt jelenti magyarul, hogy 3-szor annyi acélt fektetünk be ugyanannak a csőnek az előállításába. Meg kell oldani azt, amit éppen Csepelen ti tudtok megoldani, ott van az a Truchwarter-féle dolog, meg kell oldani mindenféleképpen a vékonyfalú hegesztett csöveknek — mert itt nagyméretű csövekről kell beszélni —•, azoknak a gyártását, mert ez Magyarországon nincsen megoldva. Márpedig a kevés beruházási forintunkat, ha jó helyre tesszük, akkor nyilvánvaló, hogy az eredmény megsokszorozódik. Mert pl. el tudok képzelni olyasmit — nézem én a nyugati sajtót, meg szaklapokat stb. — franciáknál jelenleg 11 millió tonna szenük hever, a németeknek egy csomó szenük hever, a belgáknak, a többieknek. Miért hever ez? Nyilvánvalóan abból az okból hever, hogy előrenyomult ott is a földgáz és az olaj. Ez egy krónikus válság a bányászatnál. Ha mi esetleg ezt a meglevő kincsünket, pl. amit Hajdúszoboszlón mondanak, hogy van földgáz, a jelenlegi 110 millió m

3-es évi fogyasztásunkat, ami nekünk van adva, és 200 millió az egész román kontingens, amit évente kapunk, ennek a 110 milliónak 40 évig fedezetét adja a jelenleg feltárt hajdúszoboszlói gáz. Hát akkor miért nem megyünk rá erre teljes gőzzel? És miért nem inkább a szénvonalon engedünk egy kicsit, mert hisz ez teljes értékű, sőt jobban pótolja a szenet, úgy a háztartásokban, mint az ipar területén. Egy utolsó kérdés, amit meg szeretnék említeni, ez a kohósalak kérdése házépítésben. Erről már nagyon sokat beszéltünk. Mi kénytelenek vagyunk már abbahagyni a beszédet a kohósalakról, mert mi a kohósalak értékesítést megoldottuk olyannyira, hogy több salakot adunk már el, mint amennyit termelünk. De szerintem nem ez a helyes felhasználása a kohósalaknak, amit mi csinálunk. Ez nekünk pénzügyileg rendben van, a problémát megoldottuk, de a kohósalakból házakat kell építeni. Éppen azok, elvtársak, akik kint jártak Ausztriában, említették, hogy milyen nagy dolgokat csinálnak ebben, de mindenütt a világon, ez egy sokkal értékesebb anyag annál, semhogy fundament alapkőnek adjuk el, mint ahogy jelenleg csináljuk 22 Ft-ért. Nekünk nem probléma tovább, nem tudunk vele foglalkozni tovább. (Kossá

34 elvtárs: de kő sincsen...) Kossá elvtárs, szívesen adunk érte salakkövet, de értékesebb célra, házépítésre kellene felhasználni. SZURDI ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A népgazdaság fejlesztésére előterjesztett anyaggal egyetértek, az irányelveket helyesnek tartom, a célokat reálisnak és elérhetőnek. Jelentősnek tartom azt is, hogy a kitűzött célok megvalósítása nyomán az ipar szerkezete tovább javul, országunk adottságainak megfelelően. Egyetértek egyben Kádár elvtárs módosító javaslataival is, az általa elmondott indokok alapján. Egyetértek a szerkezetre tett észrevételével, hogy az anyag körvonalait élesebben kell megfogalmazni - énszerintem sem sikerült ez teljesen. Még keverednek a célok az anyagban a végrehajtás módszereivel és a jelentősebb dolgok a részletkérdésekkel. Néhány általános természetű megjegyzést szeretnék magam is tenni az anyaghoz. Helyesnek vélném, hogy a terv irányelvei között szerepeljen az a kikötés, hogy minden sorozatgyártásnál az alkatrész-utánpótlást oldjuk meg, gyártását szervezzük, tervezzük meg. Ez egy régi rákfenéje nemcsak a mezőgazdasági gépgyártásunknak, hanem az egész gépiparunknak, ott, ahol sorozatgyártásban folyik a termelés. Még ennél is lényegesebbnek gondolom, hogy az irányelvek kötelezzék a 206