A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ami ilyen tervezésnél közkeletű. Ez nem fillérekre meg grammokra szóló, hanem alapjában biztosítva van. Úgyhogy még ezt az egy elvet, amely már nem új elv — már benne van a köztudatban is — még egyszer hangsúlyoznám. Tényleg van ilyen lelkesedés a dolgozókban, akarnak is többet termelni, de már most az indításnál meg kell mondani: ez az ötéves tervre is érvényes. Ez a népgazdasági eredmények között szerepet játszott, hogy igenis alapjában a túltermelés olyan termékekben történt, ahol anyag, energia és értékesítés nagyjában biztosítva volt. Az anyag szerkezetét illetően: itt van egy olyan menet, hogy ott van az ipari termelés, közlekedés, mezőgazdaság, kereskedelem; aztán jön a tudományos munka. A tudományos kutatómunka. Valahogy úgy: a középiskola, főiskolákból nő ki a tudományos kutatómunka. Én azt hiszem, helyes elgondolás az, hogy a tudományos kutatómunka nagy súllyal szerepeljen itt, de valahogy nincs a helyén. Nem az iskolából kell annak kinőni, hanem ott, amikor termelésről beszélünk, iparról, közlekedésről, mezőgazdasági termelésről, utána kellene akár egy önálló fejezetet is megírni, az igényt a tudományos kutatómunkával szemben. Úgyhogy ezt előbbre kellene hozni. Most még egy ilyen szerkezeti módosítást ajánlanék, ami azonban nemcsak szerkezeti kérdés. Szerintem nagy politikai kérdés is. A gazdasági vezetésben jelenleg fennálló hiányosságokat meg kellene nevezni. Már a Politikai Bizottság vitájában felmerült, s ott Friss elvtárs egy pár helyes dolgot mondott, megnevezte, hogy hol vannak nehézségek.

26 Fock elvtárs is beszélt egy-két dologról, ami létezik és van. Ez a szakmai korlátoltság, minisztériumi sovinizmus, mindegyiket nem kell egyenesen a minisztériumokhoz ragasztani, bár oda is lehet - tudjuk, mik ezek: szakmai korlátoltság. Ez érvényesül. És hogy mit mondunk mi erre, hogy már megint újból éledezik, vagy még marad, az teljesen mindegy. De a munkában ott van. Azt hiszem, hogy itt arról van szó, hogy újból éledezik, van és hat a szakmai korlátoltság is, és az a bizonyos helyi érdekeknek az országos érdekek fölé helyezése. Ez is hat, és létezik. Van még egynéhány dolog. Van bürokratizmus is. A gazdasági vezetésben van bürokratizmus is. Még most is vannak ilyen nehézségek, hogy ezek a bizonyos olcsó kivitelű istállók megépítése ilyen akadályverseny az építtető számára. Nincs is valami túl nagy buzgalom egyébként a termelőszövetkezetek részéről, de azért annál jóval nagyobb szándék van, mint amit realizálni tudnak, mert 3-4 hatóságot kell megjárniok ahhoz, hogy a terv a kezükben legyen, a jóváhagyás, az a bizonyos anyag, amit ők nem tudnak előteremteni és a többi. Tehát van bürokratizmus a gazdaságvezetésben. Ajánlanám, hogy ez önálló fejezet legyen, akármilyen rövid fejezet, ott körülbelül, ahol van. így valahogy benne van a pontok között, és annál ennek nagyobb a súlya. Tudniillik, nem kerülhetjük el, hogy valami észrevételt ne tegyünk olyan irányban, hogy a dolgozó tömegek oldaláról mi a kívánatos. És ott is meg kell egypár dolgot nevezni, mert van olyasmi, hogy az általános munkafegyelem területén vannak még kérdések, aztán a köztulajdon óvása, gyarapítása területén is vannak még kérdések, s általában van az a bizonyos egoizmus, ez az önzés; ez a dolgozó tömegeknél is van és hat. Ez is egy maradványa annak, ami egy időben nagyon ki volt fejlődve, hogy ha van prémcsi, akkor lesz több munka, vagy mi - amit a futballistáktól vettek át: „Nagy pénz, nagy játék, kis pénz, kis játék". A dolgozók között van ilyen szemlélet. Ez azért összefügg az ellenforradalommal és az azután következő dolgokkal. Ne feledkezzenek meg az elvtársak arról, hogy mi hogyan harcoltunk az ellenforradalom ellen. Lehet, hogy majd később a történészek, vagy még előbb, a velünk 194