A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
teremtsünk az új ötéves tervnek. Ez feladat, az előttünk álló feladat. Most ezt követően, s ezzel egyidőben folyó munka egy jó új ötéves terv elkészítése. Ez is félig-meddig előttünk áll, annak ellenére, hogy — Fock elvtársnak igaza van — ebben a munkában már javában benne vagyunk. De hát ez még folytatódik. Végül jön ennek az új ötéves tervnek a végrehajtásához szükséges tennivalók meghatározása. Úgyhogy ezt a címet megtartva, de valami ilyen beindítással már elérjük azt, hogy a gazdasági kérdések helyes sorrendben jelentkeznek a pártszervezetek számára. Javasolnám, hogy legyen valahol az elején már az ötéves tervvel kapcsolatban valamilyen határozott megfogalmazás, amely megmondaná, hogy ez az irányelv ez utasítás, utasítás minden kommunista számára, aki a népgazdaság területén tevékenykedik. Értve ez alatt a kormányt, értve a tervezőket és más elvtársakat is, akiknek a terv elkészítésében szerepük van, tehát számukra utasítás, és ugyanakkor felhívás azoknak a nem párttagoknak számára vagy azok felé, vagy azokhoz, akik ezen a területen tevékenykednek. Utasítás és felhívás - hogy egy kicsit határozottabb legyen ezáltal. A továbbiakban, ami az ötéves tervet illeti, illetve annak a céljait, célkitűzését, ott is kívánatos, hogy amikor a konkrét feladatokra áttérünk, legyen egy sommás bevezetése a konkrét feladatoknak. Ott van egy bizonyos kipontozott rész. 24 Nem tudom pontosan, hogy néz ez ki, mert a legutóbbi vitánál nem voltam ott... (Fock elvtárs: ami a tézisekből van kivéve... 25 ) Akkor nem az, amire én gondoltam, de szerintem szükséges volna a konkrét feladatok bevezetésénél egy sommázás, ahol megmondanánk azt, ami jelenleg megvan, a célokat illetően: akár úgy, hogy „legalább" — valami ilyesmi jelzéssel — mit akarunk a termelés terén, ipari, mezőgazdasági termelés terén, mit akarunk a termelékenység terén, mit akarunk a kereskedelem és export terén, mert hiszen az is a nemzeti jövedelem céljait szolgálja; végül a nemzeti jövedelemben mit akarunk elérni, abból beruházásra mit szánunk, és mit szánunk fogyasztásra. Végül be kellene fejezni az életszínvonallal. De ez valahogy sommásan és tömören lenne együtt, azután jönne a részletezés, hogy az ipar, a mezőgazdaság és a többi, és a többi. Kívánatos volna itt a fő számokat megadni. Ha itt fel volna sorolva a termelés, a termelékenység, a kereskedelem, a nemzeti jövedelem, a beruházás, aminek a megállapításai egyébként helyesek, hiszen a szövegben benne is van, világosan meg van mondva, hogy most egy kicsit több megy beruházásra, mint fogyasztásra. Ennek meg kellene lenni, mert akkor aztán jönne az egyes terület, ahol ez részleteiben jelentkezik. Ami a gazdasági elveket illeti, azt hiszem, helyesek, és magukba foglalják az utóbbi esztendők tapasztalatait. Van egy elég hasznosnak bizonyult jelszó vagy tétel, amit nem ártana megismételni ezekben az irányelvekben sem. Mégpedig azt, h°gy egyáltalán mit akarunk termelni, és milyen termelési területen kívánatos a túlteljesítés, és ott aztán bizonyos kondíciót, amiről már többször beszéltünk, megnevezni, hogy olyan termékekben, amelyekhez három feltétel biztosítva van a kapacitáson kívül, vagy esetleg még a kapacitást is meg kell teremteni: anyag, energia, értékesítés. Ez már most az utóbbi két évben sokat szerepelt, és nagyon fontos, s azt hiszem, segít a tervezőknek. Sőt segít a legegyszerűbb dolgozóknak is, amikor a termelési tanácskozáson vitatkoznak arról, hogy mit teljesítsenek túl, vagy miben termeljenek többet, és miben nem. Ez egy világos és közérthető fogalom, ott kívánatos a többtermelés és olyan termékeknél, ahol anyag, energia, értékesítés biztosítva van. Természetesen a biztosítás alatt olyan biztosítást értünk, 193
