A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy tényleg mindent nagyon jól centizzünk ki. Minden nagyobb terv elfogadásánál, a népgazdasági terv elfogadásánál kétféle hibát követhetünk el. Én is abból indulok ki, illetve figyelembe veszem, amit Fock elvtárs mondott, hogy nekünk vannak jó és rossz tapasztalataink is. Két módon tévedhetünk megítélésem szerint, és főképp nem aggályoskodni, akarok én most, hisz lelkesítőek a célkitűzések. Az egyik módja az eltévedésnek az lehet, hogyha tényleg alátervezünk, hogyha a termelőerők fejlesztésére nem helyezünk olyan súlyt, mint amit kell, hogyha a fogyasztás és felhalmozás aránya megbomlik, akkor eltévedhetünk. De eltévedhetünk akkor is — ez a múltból nem nyom bennünket, mert ilyen tapasztalataink nincsenek —, persze ez se rosszabb tapasztalat, mint ami már van [sic!]. A másik pedig az, hogyha többet markolunk, mint amennyit valójában meg tudunk csinálni. Ilyen tapasztalataink vannak. Most az ötéves terv irányelvei célkitűzéseivel kapcsolatban az még nem derül ki, itt abszolút számok vannak, és nyilvánvaló, hogy akinek nagyobb a tárgyismerete, tudja, hogy azok az abszolút számok hogyan viszonyulnak a nemzeti jövedelem felosztható részéhez és a többi, de a nemzeti jövedelemből való gazdálkodás itt részletezve nincs, nem is lehet, erre még van időnk. Ehhez hozzászólni nem tudok, de ismerem az 1960-as terv elkészítésével kapcsolatos elképzeléseket.

19 Ott szerepel egy szám, nem tudom, mennyire megnyugtató ez a szám, és véglegesnek tekinthető-e. A hároméves terv utolsó évének célkitűzéseit, irányelveit ismerem, valamilyen szinten dolgoztunk együtt különböző szervekkel ennek az elkészítésén, ott a nemzeti jövedelem 25%-ra van előirányozva ebben a tervezetben, nem végleges terv ez valószínűleg, 25% van előirányozva beruházásra, felújításra. Elvtársak, ha figyelembe vesszük, tényleg van egy türelmetlenség, és ez helyes a vezetés részéről is és a tömegek részéről is, a gyorsabb ütemű építést illetően. Van türelmetlenség. Mindenki szeretne gyorsabban előremenni, jobban élni, többet kapni. Ez világos dolog, ez jó. A márciusi határozat is nagyon jó.

20 Ott is részben az egészséges türelmetlenség jutott kifejezésre, és a vezetés türelmetlensége találkozott a dolgozók türelmetlenségével. És ebből jó dolog jött ki. Az élet mutatja, hogy jó volt az a határozat, helyes volt. És helyes arra törekedni, hogy minél többet a nemzeti jövedelemből termelő beruházásra előirányozni, nagyon jó dolog. De elvtársak, azért vigyázni kell, még egy esztendőnk van ahhoz, hogy ezt a tervet véglegesítsük, és inkább egy fél százalékkal kevesebbet ruházzunk be és tartalékoljunk, mint hogy egy fél százalékkal többet irányozzunk elő, és aztán ne bírjuk [sic!]. Nagyon meg kell gondolni. Ismerjük, hogy hogy néz ki a dolog. Ha egy — akár termelő, akár nem termelő — beruházást elkezdünk, hát az tátja a száját, addig, amíg be nem dugjuk, hiába jövünk rá közben, ha elkezdjük az ötéves terv első évében, hogy nem jó, vagy a második évében, akkor azt már tömni kell addig, míg be nem fejezzük, mert még nagyobb baj származik belőle [sic!]. Ismerjük, nem akarom én részletezni. De nagyon jól meg kell gondolni. Éppen azért, mert mi is türelmetlenek vagyunk, a vezetés is és a tömegek is türelmetlenek, és tényleg jó volna minél többet beruházni. De nekünk van annyi tapasztalatunk — ezért teszem szóvá a 25%-ot —, hogy egy időben, 1952-53-ban több mint 25%-ot beruháztunk, és világos, hogy nem bírtuk el, és ebbe majdnem belepusztultunk. Úgyhogy érdemes ezen a dolgon gondolkodni, és valamilyen módon biztosítani magunkat, amennyire lehet, annak a 3 évnek a jó tapasztalatára támaszkodni, ami előttünk van.

21 Elvtársak, el lehet azt képzelni, hogy 26-29% mondjuk a reáljövedelem 189