A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

befejezni, helyesnek tartanánk, hogy ha szó esne arról, hogy az agrár-felsőoktatási intézményeket is fejleszteni kellene, mert ilyen jellegű igényeink is vannak. A 34. oldalon, ahol megfelelő kutatóintézetek biztosításáról szól az előterjesztés, itt kizárólag az ipari kutatóintézetek problémáját veti fel Úgy gondoljuk, hogy talán helyes volna a mezőgazdasági tájkutató intézetek kérdését is felvetni, és egyrészt a felsőoktatási, másrészt a tájkutató intézeteknek fő feladatul megszabni a területükön lévő mezőgazdasági termelőszövetkezetek kérdését. Elnézést kérek — Fock elvtárs mondta —, hogy ne menjünk talán ilyen kis kérdésekbe, de én ebből az anyagból csak ilyen vonatkozásban tudnék hozzászólni [sic!]. Végül volna két határozati javaslatom. Az egyik a 3. ponthoz: mivel Fock elvtárs a beszámolójában aláhúzta azt a tényt, hogy az előterjesztés úgy van megfogalmazva, hogy a népgazdasági fejlesztési terv előkészítésének irányelvei, talán helyes volna, ha a Központi Bizottság ezt konkrétabbá tenné olyan vonatkozásban, hogy a megyék pártbizottságai felé meghatározná, hogy bizonyos időre — én nem tudom, január vagy február végére — tennének konkrét javaslatot, hogy a helyi tartalékok feltárása érdekében mit tettek, mi a javaslatuk az országos szervek felé, és a KB megbízná az Ipari Osztályt, az Államgazdasági Osztályt, hogy egy bizottságot hozzon létre, ami a megyéknek ilyen jellegű anyagát feldolgozná, és jelentést tenne a Politikai Bizottság felé. Ez serkentőleg hatna felénk is bizonyos értelemben az általános agitáción túl, hogy mi agitáljunk a helyi tartalékok feltárásáért, azt eredményezné, hogy konkrét tevékenységet folytatnánk, hogy a megyékben milyen lehetőségek vannak, mit tettünk eddig is a tartalékok feltárása érdekében, mit kívánunk az országos szervektől is, és konkrétabban előbbre vinné az ügyet. Másrészt pedig az volna a javaslatom, hogy a kongresszus után helyes volna talán versenyt indítani azzal a jelszóval — és talán ez a kongresszus feladata volna —, hogy teremtsük meg az ötéves terv indulásának jobb feltételeit. Egy ilyen versenyt, amely úgy gondolom, belevág abba a gondolatba, amit az előterjesztés is mutat, és a Fock elvtárs is beszámolójában felvetett, hogy ezt az ötnegyed évet mi használjuk jól ki, hogy még jobb alapot biztosítsunk az ötéves terv sikeres teljesítésének. KÁDÁR elvtárs: Gáspár Sándor elvtárs következik. GÁSPÁR SÁNDOR 18 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az irányelvek célkitűzései nagyok, szépek és lelkesítőek, tényleg nagy dolgokról van szó, ha csak azt nézzük, hogy az ipari termelés 65-70%-kal fog nőni, a termelékenység 40%-kal, az életszínvonal 26-29%-kal, önköltség 14%-kal csökken, ezek szép és nagy célkitűzések. Mielőtt továbbmennék, én azt szeretném megjegyezni elsőnek, hogy szerintem mint módszer is jó az, amit most a KB alkalmaz, igaz, a helyzet egy kissé kényszerhelyzet, a kongresszus készteti a KB-t arra, hogy lényegében az életbeléptetés előtt több mint egy esztendővel előbb hozza a KB elé a tervet. De gondolom, hogy ezt a módszert még akkor is alkalmazni kellene a jövőben, hogyha nincs olyan helyzet, mint most, hogy a kongresszus elé kell tárnunk az ötéves terv célkitűzéseit vagy az irányelveket a terv előkészítéséhez. Ez módszernek is jó. Ha azt figyelembe vesszük, hogy az ötéves terv, amely a kongresszus elé kerül, a célkitűzések, az ötéves terv mégis csak a fejlődésünket határozza meg 5 évre, és ez alatt az 5 esztendő alatt kell nekünk néhány alapvető kérdést megoldani a terv célkitűzésein túl, olyant, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a szocialista szektor megerősítése, a lakáskérdés megoldásához ebben az időszakban fogunk hozzá a 15 éves távlati terv keretén belül, akkor én arra gondolok, tisztelt Központi Bizottság, nem aggályoskodás végett, de még egy esztendőnk van az elfogadásig, 188