A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

dolásból nem tesz említést a tervezet az egyéni parasztságról. Az egyéni parasztsággal nekünk a tervidőszak bizonyos részében számolni kell. És úgy gondolom, hogy helyes volna, hogyha a tervben az egyéni parasztsággal kapcsolatban egy-két gondolatot felvetnénk, mert ha nem tesszük, akkor ez politikai kérdésként fog jelentkezni falun, hogy ha az egyéni parasztságról az ötéves terv anyagában nincsen szó. A17. oldalon az anyag felveti a vetésterület csökkentésének kérdését. A számítások 7. oldalán 320 000 kat. holdnak országos csökkentését írja elő. Ez megyénként kb. 18 ezer kat. hold csökkentését jelenti. Én nem tudom, hogy figyelembe van-e véve az a probléma, hogy állandóan csökken ma is a kenyérgabona vetésterülete. És én bizonyos veszélyt látok abban, hogy ha mi az anyagnál célkitűzésként vesszük a kenyérgabona vetésterületének csökkentését, ez problémát fog nekünk jelenteni, mert az ma is csökken. Megyénkben pl. tavasszal a földmérés azt mutatta, hogy 10 ezer kat. holddal csökkent a kenyérgabona vetésterülete, és most, amikor a cséplési eredményeket vizsgáljuk, kiderül, hogy sokkal nagyobb területről van szó. Én úgy gondolom, hogy itt az átmeneti időszakban, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezése folyik, még feladatul fog nekünk felvetődni az, hogy a kenyérgabona vetésterületét növelni kell. Lehet, hogy az olaszbúzával van itt valamiféle elképzelés, én nem látom világosan ezt a kérdést, én bizonyos veszélyeket látok ebben a problémában, mert jelenleg a tendencia minden felhívás nélkül az, hogy csökken a kenyérgabona, és nálunk, a mi megyénkben, elég veszélyes számban. Másrészt pedig felvetődik a szalmának a kérdése, a talajerő visszapótlásának kérdését illetően, másrészt pedig a cellulóz gyártásnál a tervezet, mint alapanyagot, a szalmának a felhasználását veszi elsősorban. Ebben én bizonyos ellentétet, problémát látok. Hogyan akarjuk ezt a kérdést megoldani, mert a szalmára szükség lesz a talajerő-visszapótlásnál, a cellulózgyártásnál, ugyanakkor pedig csökkenteni akarjuk ilyen mértékben a kenyérgabona vetésterületét. A 19. oldalnál szó van az öntözéses gazdálkodás egyszerű, olcsóbb megoldásáról. Én azt megértem, hogy az öntözéses gazdálkodás nagyon sok pénzt igényel, de az öntözéses gazdálkodás egyszerű módja, ami alatt az elárasztást értjük, ennek nagyon komoly kihatása van a talajszerkezetre, mert szikesíti a talajt. Figyelembe véve azt a kárt, ami származik az egyszerű megoldásokból, ahol ezt alkalmazták, elég nagy ellenállás tapasztalható, és bizonyos értelemben joggal tapasztalható ellenállás, mert talajszerkezet rombolásával jár együtt az elárasztás. Úgy gondoljuk, hogy helyes volna a Keleti-főcsatorna kürtrendszerének a kiépítését felvetni az Ötéves tervben. Ott áll a Keleti-csatorna számunkra, nagy költséggel épült, nem tudjuk megfelelően hasznosítani, ez nemcsak egyszerűen Hajdú megye problémájaként, ez az egész Alföldnek problémájaként vetődik fel.

17 A 20. oldalon az előterjesztés arról szól, hogy meg kell oldanunk „megfelelő intézkedésekkel és szervezett védekező munkával lényegében fel kell számolni a gümőkórt és a járványos elvetélést". Én úgy gondolom, hogy ez a célkitűzés irreális. Annál is inkább, mivel hogyha megnézzük a számítások 8. oldalát, amelyik az adatokat közli, azt tapasztaljuk, hogy nagyobb arányú kiselejtezésre nem lesz lehetőség. Másrészt pedig az állatállományunknak tudomásom szerint 80%-a fertőzött. Tehát ez alatt a tervidőszak alatt mi ezt a problémát lényegében nem tudjuk megoldani. Bizonyos lépésekkel tudunk előremenni, de lényegében nem tudjuk megoldani, és ez a szakemberek előtt irreális célkitűzésnek fog feltűnni. A 21. oldalon nagyon helyesen fel van vetve, hogy folyamatosan kell az alkatrészek utánpótlását biztosítani. Ez annál is inkább nagy öröm, mert ezen a téren 186