A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy ilyen irányban várakozás van, hogy az ötéves terv mit fog mondani erről a kérdésről, helyesnek tartanám valami utalást erre az anyagban, hogy a foglalkoztatás kérdését hogy kívánjuk megoldani az ötéves terv folyamán. A 7. oldalon szó van a kőolajtermelés növekedésének kétszeresére való tervezéséről. Azonban nincs utalás arra, hogy új olajmezők feltárásával akarjuk-e ezt megoldani, vagy a meglévők kihasználásával. Ezt azért vetem fel, mert elég sok problémát okozott ez a múltban, és ilyen irányban valószínűleg találkozunk érdeklődéssel ennél a kérdésnél. Ugyancsak úgy gondolom hogy helyes volna pár szót vagy gondolatot felvetni az uránium kérdésénél. Mivel ez a múltban politikai kérdésként is jelentkezett, és ha mi az ötéves tervben erről a kérdésről nem beszélünk, feltételezhető, hogy ebből politikai tőkét akarnak egyesek kovácsolni. A könnyű- és az élelmiszeripar fejezet résznél a 16. oldalon arról van szó, hogy a cukorgyártás és a nyershús termelésnél azonos fejlődési ütemet ír elő a terv. Ha az ismereteim jók, a cukorgyártásnál és a cukorfogyasztásnál különleges problémáink nincsenek. Lehet, hogy export követelmények írnak elő ily emelkedést, de én nem látom eléggé világosan, hogy a húskérdésnél az az elképzelés, amelyik itt fel van vetve, hogy ez megoldja-e, mert a számítások 8. oldalán azt tapasztaljuk [sic!], hogy 80 000-rel fog csökkenni a sertésállomány, és a sertéshús kérdése ma már mindinkább politikai kérdésként vetődik fel. Budapesten nem, de vidéken általában így vetődik fel, mert a sertéshús-ellátás az nagyon rossz, és én nem tudom, hogy ez a csökkenése a sertéshús-állománynak megfelelő arányban van-e azzal a követelménnyel, amely ma is még fennáll, és a jövőben is fenn fog állni a sertéshúsellátást illetőn [sic!]. A tervjavaslat nem tér ki a hazai kender- és lenipar helyzetére. Úgy gondolom, erről is érdemes volna gondolatot felvetni, hogyha bizonyos kérdéseknél részkérdésekre is kitérünk. A 15. oldal valamennyiünk örömére a papírtermelés kétszeresére való emelkedését tűzi ki, de nincs szó a nyomdaipar problémáiról. És amikor mi a papíripar kétszeresére való növelését tűzzük ki, mindinkább felvetődik a nyomdaiparnál lévő ma már tarthatatlan helyzetünk, hogy ebben a kérdésben is van-e valamilyen elképzelésünk az ötéves terv folyamán. Ügy gondolom, hogy az ipar fejlesztésénél valahol foglalkozni kellene az iparvezetés problémáival, a decentralizáció és centralizáció vitájára valahol pontot kellene tenni, és ugyanakkor talán helyes volna feladatul kitűzni az egy területen dolgozó, de azonos profilú más-más felügyeleti hatóságok alá tartozó ipari üzemek összevonását. Ugyancsak helyes volna a tervezőirodák jelenlegi felépítésének problémáját felvetni az ötéves tervben annál is inkább, mivel a tervek általában nagy költséggel készülnek, sok esetben a kivitelezés előtt, de számos tapasztalat van, hogy a kivitelezés alatt is módosítások történnek. Ezért az volna a javaslatom, hogy talán helyes volna egy központi tervezőirodát létrehozni, amelyiknek a feladata elvi irányítás volna, megszüntetni a területi tervezőirodákat, és a kivitelező vállalatoknál pedig tervező részleget felállítani. A mezőgazdaságot illetően — az ipari résznél az előterjesztés utal a KGST-vel való együttműködésre — úgy gondolom, helyes volna a mezőgazdasági résznél is ezt felvetni, a termelési ágak és vetési szerkezetalakulás szempontjából a KGSTvel való együttműködési elképzelés problémáját. Nem értem, hogy milyen meggon185