A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ebben a pillanatban hány százalék az, akinek a lakása nem megoldott. Mindenesetre olyan 15%-os nagyságra lehet gondolni. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Gódor Ferenc elvtárs kért szót, utána Gáspár elvtárs. GÓDOR FERENC

16 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Fock elvtárs a referátumát azzal fejezte be, hogy egy-két lelkesítő számadatot közölt velünk. Én úgy gondolom, hogy az ötéves terv célkitűzései az valamennyi szocializmust építeni akaró dolgozót lelkesít[enek] azért is, mert ennek elolvasása határozott perspektívát nyújt előttünk, sok kérdésben világos helyzetet teremt, és bizonyos magabiztosságot ad nekünk a munkánkhoz. Úgy gondolom, nem mellékkörülmény az is, hogy a nyelvezete az az egyszerű emberek számára is nagyon érthető, aminek az ilyen anyagnál komoly jelentősége van. Az ötéves tervvel kapcsolatban nagy várakozás tapasztalható a megyékben is, és nagyon jó lesz az a határozat, hogy ennek nyilvánosságra hozatala megtörténik, mert már most tapasztalható, hogy a kongresszussal kapcsolatban tudatos, fokozott igények merülnek fel, a munkások körében olyan problémákat vetnek fel, amiben a kongresszus nem foglalhat állást, és ezáltal az az észrevételünk, hogy olyan értelemben akarnak hatni, hogy csalódást váltsanak ki a kongresszussal kapcsolatban. Mielőtt az anyagra részleteiben rátérnék, elöljáróban azt szeretném felvetni, mivel ez egy országos anyag, és én országos adatokat nemigen ismerek, ezért lehet, hogy több olyan probléma és kérdés, amit én felvetek, az én ismereteim hiányából fakad, és kérem ezt a KB vegye figyelembe az észrevételeim megtevésénél. Egy-két általános észrevétel. Az anyaggal kapcsolatban az a meglátásom, hogy a fejlődésünk egyes fő problémáit nem említi. Mivel ez az anyag kerek egész, bár a kongresszus egy részét képezi, de azért én úgy gondolom, hogy a szocialista kultúrforradalom megvalósításával kapcsolatos kérdésekről kellene beszélni, vagy az iparvezetés megoldandó problémáiról. Az anyag bizonyos szerkezeti aránytalanságot is mutat meglátásom szerint, pl. a gyógyszergyártás az egy mondatban szerepel, ugyanakkor az építőiparnál részletkérdésekbe is megy és majdnem technológiai fejtegetésbe. Vagy pl. a 27. oldalon a beruházás területi fejlesztési fejezetnél Budapesten még arra is kitér, hogy hány tanterem készül, ugyanakkor az országos tervszámokat nem is ismerteti ebben a kérdésben. És így bizonyos aránytalanság mutatkozik meg egyes fejezetekkel kapcsolatban. Az előterjesztés bevezető része ismerteti az eredményeket, azonban nem tér ki eléggé — véleményem szerint — arra, hogy milyen nehézségekkel küszködünk, csak a végén van erre utalás, és most a Fock elvtárs a bevezetőjében sokkal több problémát vetett fel. Úgy gondolom, helyes volna itt is a nehézségeket, a problémákat is felvetni, amelyekkel meg kell küzdenünk, hogy sikeresen oldjuk meg a feladatokat. Az első oldalon van egy olyan kitétel, hogy elkerültük a gazdasági bomlást, konszolidáltuk a népgazdaságot, kijavítottuk a korábbi gazdaságpolitikai hibákat stb. Én nem tudom, hogy ilyen egyértelműen, kategorikusan kimondhatjuk-e, hogy kijavítottuk, hogy nagyrészt kijavítottuk a korábbi gazdaságpolitikai hibákat. Felvetődik kérdésként, hogy így kimondhatjuk-e egy ilyen határozatban? A 2. oldalon, ahol az életszínvonal emelkedéséről van szó, az a javaslatom, hogy vegyük bele azt a meghatározást [sic!] is, hogy a termelékenységet követő életszínvonal-emelést tudunk biztosítani, kettőnek az összekapcsolását jobban kimondva. Az ipar kérdésénél szó van a munkaerő problémájáról is, és ahogy a számok is mutatják, elég nagy munkaerő felesleggel számolhatunk. Ha most figyelembe vesszük azt, hogy jelenleg is elég nagyszámú foglalkoztatási probléma van, és azt, 184