A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

sabb előrehaladás érdekében. Néhány gondolat ennek igazolására. A versenyben nem túl nagy energiával, munkalendülettel sikerült a munkabrigádok számát 800ról 1400-ra emelni. Ez is jele annak, hogy tisztelik, egyetértenek ennek a pártnak a törekvéseivel és alá akarják támasztani a maguk munkaterületén és nem készültünk fel, a vezetés, eléggé erre a lendületre. Gondolom, hogy ennek az ötéves terv irányelveinek a tudatosítása után szintén megjelenik egy lendület, amelyre fel kell készülni, mert pl. a brigádokban végzendő tényleges munka tartalmát, a feladatok kijelölését, a munkaelemek lebontását, a párttagoknak ezekben a brigádokban való részvételét, a vezetésben való részvételét elég hiányosan tudtuk megoldani. Nem tudtunk eléggé felkészülni erre. És amikor a végrehajtó bizottságunk nagyon önkritikusan hozzálátott a munkához, elmentünk le különböző kommunista aktívákra az egész végrehajtó bizottsággal, és ott mégújabb bajok is jelentek meg [sic!]. Többek között én szeretném felhívni a figyelmet erre a jelenségre, nem széles, nem általános, de meg-megjelenő. A régi vezetési módszereknek bizonyos fokú visszaszivárgásával is találkoztunk. Elmondok egypár példát, mert ez ellen sose lehet elég korán elkezdeni harcolni. Pl. a Csőgyárban, ma egyik legnagyobb gyárunkban, amikor a kommunistákhoz fordultunk, hogy ebből a kisebb visszaesésből, amiben vagyunk, ki tudjunk keveredni, amikor az összes kommunistákkal akartuk megbeszélni a dolgokat, ott bejelentették, hogy létrehoztak egy háromtagú brigádot, amelyik a különböző munkaterületeken keresgéli azokat a hibákat, amelyekkel az adott terület felé tudnak megfelelően érveim [sic!]. Na most, ezen a taggyűlésen, ezen az aktívaülésen úgy vetődött fel, hogy csak ők tudják meglátni a dolgokat, ők az okosak, de ennél még súlyosabb volt az, hogy az jött ki belőle, hogy csak ők a becsületesek és véleményem szerint, amikor mi egy ilyen nagy munkával indulunk, akkor az egész kommunista aktívához, azon keresztül az egész dolgozó réteghez akarunk szólni, nagyon zavar bennünket az ilyesfajta, ha úgy tetszik, azt mondom, hogy csendőrbrigádnak a beállítása. Egy másik ilyen jelenség, hogy a vállalásokat — mondja az egyik igazgatónk — beépítette a prémiumba. Ez a legtisztességtelenebb dolog, amit el lehet képzelni. A vállalás ténylegesen több, mint amit a megfelelő munka során adnak az emberek. Ez mutatja azt, hogy én azon túl akarok tenni valamit, én felajánlom az én becsületes munkámnak azt a részét is, amit ti ezekkel a különböző eszközökkel nem tudtok megfelelően kihozni, és akkor erre a tisztességes megnyilatkozásra úgy reagálnak, hogy ezt beteszik a prémiumba. Vagy egy másik buta dolog, hogy a szocialista brigádok szervezésével sok gondon keresztül próbáljuk kialakítani a leghelyesebb formát, aminek a kerete az, hogy ezek a szocialista brigádok nemcsak gazdasági célokat, hanem azt a célt is maguk elé tűzik, hogy a szocialista embert nevelik. Ezzel kapcsolatban egy beszámolóban elhangzik, hogy nagyon jelentős előrehaladás, eredmény van, pl. mondjuk az egyik brigád az nemcsak rendesen végezte a gazdasági munkáját, hanem ezenkívül közös szakmai tanfolyamon, közös politikai szemináriumokon, sőt színházlátogatásra is közösen, családostól járnak el. És itt van a butaság, hogy pl. ez a brigád erről igazolást hozott a színházból, micsoda buta dolog ez. Szóval vissza-visszatérnek ilyen kis apró, nevetségesnek látszó jelenségek, azonban sajnos ezek, ha nem vesszük elég időben észre, ezek elvihetnek bennünket nagyon fonák területek felé. És engedjék meg, ha már itt tartok, ezzel kapcsolatban egy dolgot elmondjak. Talán nem jó, hogy a Központi Bizottság előtt mondom, de a sajtón keresztül a kongresszusi versennyel kapcsolatos állásfoglalásainkért, szerintem komolyan kell helytállnunk, és én itt megmon180