A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

dom a diósgyőri elvtársaknak, hogy nagyon furcsának találtuk azt, hogy a diósgyőri elvtársak egyszer szerkesztőségi cikkben, egyszer a párttitkár elvtársnak a megnyilatkozásában közlik, hogy Csepel megsegítésére kongresszusi versenyben és a lemezhengermű megsegítésére 7000 tonna anyagot gyártanak le terven felül. Ez egy rendes dolog, mit tehetünk erre, mi, csepeliek, azt mondjuk, hogy ez egy új formája a dolgoknak. Ez azt jelenti, hogy a gyárak segítik egymást ebben a versenyben, tehát nem szűkül le csak a maga területére. Erre mi csak úgy válaszolhatunk tisztességesen, ha megmondjuk, hogy köszönjük, de ehhez mi mit teszünk hozzá. Mi megmondtuk, hogy ezért a durvahengermű nagyjavításának a 30 napos időtartamát le fogjuk rövidíteni 5 nappal. Ez is megfelel 4 és félezer tonna hengereltáru-többletnek és napi 1 millió forint termelési többletnek. Hozzáfogtunk a munkához, és úgy néz ki, hogy a holnapi nap folyamán beindul, mert komolyan kézbe vettük a dolgokat, és nem 5, hanem 7 nappal előbb készül el. De a másik oldal az nagyon kellemetlen, mert a diósgyőri elvtársakkal, amikor realizálni akartuk ezt a vállalásukat, akkor azt mondták, hogy majd az év végéig, mit tudom én hogyan, havonta százegynéhány tonnával megpróbálják ezt a dolgot megcsinálni, és azért az nem is négy- és félezer és nem is hétezer tonna, hanem négy és fél [sic!], mert ők alapanyagban és nem hengereltáruban értették. Én azt gondolom, hogy e kérdésekben nagyon következetesnek kell lenni. Attól függetlenül úgy néz ki, hogy most már Sztálinvárosból is lehet biztosítani az anyagot, de én a szervezését ennek a munkának a munka komolysága miatt mondom el. Úgyhogy az a véleményem, hogy azt a tartalékot, ami ennek az irányelvnek a közzététele nyomán is felszínre jön, ennek a kihasználására is fel kell nekünk megfelelően készülnünk [sic!]. Az irányelveket, az ötéves tervet mi a szocialista országok együttműködésére építjük. Tényleg nagy eredmények vannak, de én úgy gondolom, hogy a munkának nagyon jelentős része még hátravan. Itt sok más meghatározott profil elosztás is van, de még ezeken belül is rendkívül széles választékokról van szó, és azoknak a tisztázása tényleges [en] ennek a másfél évnek egyik feladata, hogy az ötéves tervben ezt nagyszerűen tudjuk hasznosítani [sic!]. Egy olyan kis megjegyzés, ami talán természetellenesnek tűnik. A 6. oldalon van, hogy folytatni kell a nehéz testi munka gépesítéssel való kiküszöbölését. Én javaslom, hogy tegyük hozzá, hogy a termelékenység egyidejű növelése mellett, bár természetes lenne, hogy így jöjjön létre, azonban sajnos, a saját területemen és más területen is tapasztaltam olyant, hogy bizonyos gépesítések, manipulátorok sokszor azért nem tudnak megmaradni a megépítésük után sem, mert azt a fontos feladatot, hogy legalább azt a termelékenységet, amit a kézi munka biztosított, ők is produkálják [sic!]. A kohászatfi] termelés vonatkozásában, hogy elsősorban korszerű, értékesebb kohászati termékeket kell növelni, egyetértek, és én úgy gondolom, hogy itt azt meg kellene növelni, egyetértek, és én úgy gondolom, hogy itt azt meg kellene mondani, hogy meg kell teremteni a kiemelt fejlesztésekhez — amit célul tűzünk — az alapanyag termelését. Arra gondolok itt, hogy a híradástechnika vonalán, a műszeripar vonalán feladatunk nekünk, sőt véleményem szerint biztosan feladatunk, hogy az atomipar alapanyagait azokban a profilokban, amelyek hozzánk fognak tartozni műszer és egyéb területen is, megteremtsük. A folyamatos öntés az valóban egy olyan fontos tény, amelyiknek kiemelten kell ezekben az irányelvekben szerepelniük [sic!], mert a beállításuk során lényegesen tudunk előbbre lépni, különösen azokon a területeken, ahol elavult és szűk a berendezés. Ott 181