A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

dolgoztak a szovjet emberek, de azután 1953-ban — amikor nekiláttak, hogy a nagyobb fejlődés bizonyos korlátait lerombolják, tehát a nehézkesebb vezetést, meg hasonlókat, nem beszélve a személyi kultusz maradványairól — egy hallatlan lendületes és minden térre kiterjedő munka kezdődött, amely nagy erőfeszítést kívánt, átszerveztek, munkamódszereket javítottak, vezetési szisztémákat a követelményeknek megfelelően dolgoztak át. Ide tartozik a szűzföldek megmunkálása,

2

^ az iparvezetés, a kormányzás, a kormány munkájának az átszervezése, a mezőgazdasági tervezés átszervezése és ehhez hasonló dolog, és mindez a szovjet nép rendkívül lelkes, odaadó, nagy erőfeszítésével. Ennek eredményeképpen született meg az az anyagi alap, ami megadta a kiindulási pontot ehhez a világraszóló hétéves tervhez. És erről nem szabad megfeledkezni. Nem magától született ez a feltétel. A hétéves terv céljait az elvtársak ismerik: az ipari termelés 80%-os, a mezőgazdasági termelés 70%-os, az életszínvonal 40%-os növelése, a munkaidő rövidítésére vonatkozó tervet és hasonlókat. Kevésbé ismerik nálunk azt, ami legalább ilyen fontos, hogy az ipar termelékenységét emelik 50-55%-kal, az építőipar termelékenységét 60-65%-kal, az állami gazdaságokban 50-60%-os, a kolhozokban 100%-os növekedést akarnak elérni a termelékenység emelésében, és még sokféle más területen hasonló módon kell a termelékenységet növelni. Nekünk a kitűzött célon, az abszolút szinten kívül egy kicsit több figyelmet kell ezeknek a témaköröknek is szentelni, mert ezek nélkül az a szint nem születhet meg. Ugyanígy nagyon fontos vonása ennek a tervnek, hogy az egész vonalon a legkorszerűbb technika tömeges bevezetését tűzte ki célul. Automatizálás igen széles területen, a vegyipar — ami a korszerű technika fontos része — nagyarányú fejlesztése stb. Ezt azért is ajánlanám az elvtársak figyelmébe, mert azoknak, akik ezzel a kérdéssel nálunk foglalkoznak, nagy figyelmet kell annak szentelni, hogy a mi körülményeink között hogyan és mit tudunk tenni a magasabb technika térhódítása érdekében, ami nélkül komoly eredmény nem születhet. A technika fejlesztése nélkül, a termelés szerkezetének módosítása nélkül nem lehet olyan tempóban előremenni, mint pl. a Szovjetunióban. Ennek a tervnek a tanulmányozása fontos, mert tapasztalatokat ad. A Szovjetunió most az építés olyan szakaszában van, amelyik el fog következni Magyarországon is, azonkívül olyan tapasztalatokat ad, ami a mostani viszonyainkra hasznosítható. De azonkívül van egy másikfajta hatása, egy közvetlen, gyakorlati együttműködési lehetőséget rejt magában ez a terv. Emiatt is nagyon fontos, és kell vele foglalkozni, az elvtársak egy része konkrétan foglalkozik ezzel: a vegyipar fejlesztése bizonyos együttműködési lehetőséget adott a magyar és a szovjet népgazdaság között, amelyik már realizálódik, hasonlóképpen a gépiparé is, de hogy jellemezzem a Szovjetunióban folyó építőmunka hatását a magyar népgazdaságra, meg kell említenem, hogy az 1959-es gazdasági együttműködési tervünket

30 a közelmúltban módosítottuk, és ennek következtében a múlt évhez képest 1959-ben a magyar-szovjet forgalom 30%-kal fog növekedni egyik évről a másikra. És aki tudja, hogy a külkereskedelmi forgalom milyen része bonyolódik le a Szovjetunióval, azt is tudja, hogy ez mit jelent az egész népgazdaságra. Ennek az együttműködési keretnek a nagysága már ebben az évben elérte azt, amit az eredeti tervek szerint — az egyeztetett tervek szerint — csak 1960 végére vártunk. Néhány szót a kongresszuson felmerült elvi-politikai kérdésekről, hozzáfűzve, hogy maga a hétéves terv is elvi vonatkozásokkal jár, mert hiszen ez a terv a kommunizmus felépítésének megalapozását, széles körben való kibontakoztatását 9