A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

még utalni, az egyelőre nem világos előttünk. Azt ellenben célszerű lenne a szövegbe belevenni valami módon, hogy újjászületett a néphadsereg is, és ebben a harcban született újjá, mert ez teljesen megfelel a valóságnak. Amit Nógrádi elvtárs javasolt, azok közül egy sor helyesbítés használható, másokat nem tudunk felhasználni. Azt hiszem céltalan lenne itt bemenni annak részletezésébe, hogy a népfront miről világosítja fel az embereket. Ez itt nem célszerű. Hogy ne keverjük össze a pedagógusokat és tanulóifjúságot, ezt meg kell nézni, és ha ilyen kicsengés van, korrigálni kell. Tényleg nem helyes így összeragasztani, hogy neveljük a pedagógusokat és a tanulóifjúságot. Az algériai háború helyes - sőt, ott majd egy sor ilyesmit meg kell nevezni. Itt van Indonézia, Algéria, Fekete-Afrika népei,

95 a jelenleg értelmesen csoportosítható ilyen kérdéseket vegyük bele. Ez elvi állásfoglalás természetesen. A párt nevének megváltoztatása. Mi egynéhányan a szünetben konzultáltunk, és egyetértünk azokkal az elvtársakkal, akik ezt elutasítják, hogy ne változtassuk meg. Felmerült nálunk is, már korábban, még az előkészítő munka kezdetén, és a Politikai Bizottság elvetette. Mindenféle egyéb ok mellett többek között olyan ok is van, hogy jelenleg van egy forradalmi kicsendülés, meg presztízse a Magyar Szocialista Munkáspártnak. A magyar dolgozó tömegek előtt is és a nemzetközi munkásosztály előtt is. Félreértésekre is vezethetne. A másik okunk, hogy nem olyan sok éve történt nálunk sem a két munkáspárt egyesülése. És ez az egyesülés is alá volt vetve egy új próbának 1956-ban és 57-ben, még egy kicsit ez friss. Olyasmiről is beszéltünk, hogy a szó legegyszerűbb értelmében nem jó, ha egy párt két évenként változtatja a nevét. Ez sem jó! Ilyen meggondolások miatt mi ennek ellene voltunk, és az a javaslat, hogy ne vegyünk mi ilyesmit az irányelvekbe. A hadsereg szerepe nem jön ki jól - mondta az Úszta elvtárs, és közben egynéhány nagyon szép megfogalmazását adta annak, hogy mi a hadsereg. Itt szeretnék egy gondolatot felvetni — ez saját egyéni véleményem —, hogy valamikor sort kell nekünk keríteni arra, hogy a hadseregben a politikai munkát jobban koordináljuk a párt általános tevékenységével, mert van egy valamiféle elválása a dolognak. Meg kell mondanom, hogy a hadseregben dolgozó kommunistáké a vezető szerep ebben az elválásban. Ennek megvan a maga reakciója: hogy a párt általános munkában eltűnik a hadsereg. Azt hiszem, már volt is erről szó. Nehezen felfogható számunkra, hogy most pl., mikor az alapszervi választásról volt szó, mi az ördögnek kellett nekünk két határozat erre: egy, hogy a pártban hogyan történjen, azután még egy, hogy a hadsereg szervezeteiben hogyan legyen. Mert most is úgy jártunk, hogy két határozatban rendeztük. Inkább majd vizsgálnunk kell azokat a tennivalókat, amelyek egy kicsit [a] hadseregben élő pártszervezetek tevékenységét és általában a pártszervezetek tevékenységét jobban összeforrasztják. Nem lehet az ott dolgozó embereknek más irodalmat adni, más propagandát, más agitációt, mert egy kicsit ez mindig elválik. Általában a pártnak is egy kicsit jobban kellene hangsúlyozni, hogy a hadsereg a nép része stb., mert itt is van hiányosság. Nekünk tanulmányozni kell ezt az egész kérdést jobban. A parasztság megállta a helyét 1956-ban: ez igaz. Hogy a szövegben hogy tudunk erre utalni, azt nem tudom, mert egyedül ezt nem lehet tárgyalni. Akkor azt kellene felvetni, hogy a munkásosztály hogy állta meg a helyét, azután, hogy a parasztság, az értelmiség. Ez egy olyan kérdéskomplexum, hogy ezekben az irányelvekben mi belemenni nem tudunk. A másik dolog, ami kicsit komplikálja a 152