A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

a 15%-os kooptálás joga a Központi Bizottságnál elegendő, ha meg abnormális viszonyok vannak — gondoljanak 1956-ra —, akkor minden jóváhagyás, pártértekezlet nélkül a kétharmada kicserélődött a Központi Bizottság tagjainak. Nem szükséges, elállunk ettől a javaslattól. Marad továbbra is a Központi Bizottság joga a 15% kooptálásra. Fontos politikai kérdés, amit felvetett a Dabronaki elvtárs, hogy az embereknek egy jelentős része nem azért támogatott minket, mert internacionalista volt, vagy azt elfogadta, hanem egyszerűen a normális élet után vágyódott. Talán nem is úgy, hogy béke vagy háború, hanem mert nem akarja, hogy ha munka után megy haza, keresztüllőjék az oldalát. Bizonyára hatalmas tömeg volt, amely emiatt volt mellettünk, és ezt érzékeltetni tudjuk. Vagy ilyen formában, vagy fordítva, hogy a legöntudatosabb dolgozók tömörültek a párt körül, mert elfogadták, és ez vitte az egész népet. Azt, hogy minden családnak önálló lakás, itt helyes korrigálni, mert tényleg félreérthető, és a mi álláspontunknak megfelelően le kell szögezni, hogy állami eszközökkel, az érdekeltek saját erőfeszítéseivel, szövetkezeti lakásépítéssel stb. együttesen el kell érni, hogy tizenöt év alatt a családoknak önálló lakása legyen. Ezt így korrigálni kell, ez helyes. Felmerült az anyag tárolásának a gondja. Azt hiszem, így ezt ide mi nem vehetjük be. Szélesebb értelemben igen. Nemcsak a termelés növeléséről kell gondoskodni, hanem arról is, ami annak a folytatása: a megfelelő elosztásról, értékesítésről stb. De a raktárkérdést ide nem vehetjük be, nem ide való. Hogy milyen irányban akarjuk az ipart fejleszteni, hogy ez határozottabban legyen benne? Megmondom, elvtársak, vannak nehézségeink. Különböző okokból addig nem tudjuk elkészíteni az ötéves terv irányelveit. Ha fordítva lenne, ha az megvolna, abból a leglényegesebbet ide beleszerkeszteni könnyebb lenne. De az ötéves terv irányelvei attól a tárgyalástól is függtek, amely most pénteken fejeződött be Moszkvában.

94 Annak is függvényei voltak. Meg kell vizsgálni, van-e mód arra, hogy itt még határozottabban vegyük bele. Egyébként azt helyesnek tartjuk, vagy tartom, amit itt felvetett Valkó elvtárs. Az egy fontos kérdés, hogy ne ugorjuk át a bányászat, kohászat kérdését. Ezen túl azután, hogy mennyire lehet ott a részletekbe menni, a jelen pillanatban nagyon sokkal több részletet most mi ebbe nem tudunk belevenni. Ezért a referátumomban utaltam rá, képzeljék el az elvtársak úgy, hogy ez az ötéves terv irányelveivel együtt fog a közvéleményben jelentkezni [sic!]. Sőt, lesz egy egész jelentős párton kívüli réteg, amelyik azt fogja tulajdonképpen tárgyalni és megkapni, az ötéves terv irányelveit, és ott ezeknek természetesen benne kell lenni. Volt olyan javaslat, hogy az ellenforradalmi felkelésnél nevezzük meg közelebbről az egyetemeket és az irodalmat. Én azt hiszem, hogy ez helyes észrevétel. Erre lehet utalni, hogy az ideológia területén, de meg lehet a közelebbi helyet is nyugodtan jelölni. Egynéhányszor, azt hiszem, ezt megjelöltük és megneveztük, talán javára válna. Volt észrevétel, már a Nógrádi elvtársnál és Úszta elvtárs is szóvá tette, ez a hadsereg szerepe. Helyes az, hogy mikor arról van szó, hogy kik fogtak fegyvert, ott korrigáljunk. Ez helyes. De ott utalni kell arra, hogy igenis a hadsereg, a katonák, az államvédelmisták, a rendőrök stb. egy része mindvégig harcolt. Ezekből és másokból, akik akkor jelentkeztek a néphatalom védelmére, lett megszervezve a karhatalom. Ez helyes és szükséges. Hogy a néphadseregre ezen túl hogy tudunk 151