A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

álláspontom, hogy amelyik a tsz-be belépett, át kell nevelnünk a munkán keresztül, ugyanakkor szemmel kell kísérni, mert feléledhetnek a kapitalista vonásai a tsz-en belül is, ha arra nem vigyázunk. Ez kötelez az osztályéberségre. Állítom, hogyha a tavaszi átszervezés után a politikai munkánk aktivitása nem növekszik, hanem csökken, és az osztályéberség úgy lesz, mint volt, egy sor összeütközés a parasztsággal, ahol néhány helyen hadjáratok vannak a tanács- és a párt apparátusban, ahol felvonulnak a parasztok, ezt meg tudtuk volna spórolni.[sic!] Azért mondom, hogy helyesebb ezt így belevenni. Tisztánlátás lesz ebben az ügyben is. Leszögezzük a párt gyakorlatát, ami most is van. A másik probléma az, beszélünk a társadalom- és államrendünk erősítéséről és fejlesztéséről, eléggé szép sorjában megvan minden réteggel kapcsolatban a párt álláspontja. De egy pontban sincs összegezve, hogy mit fog eredményezni ez a magyar társadalmi rendnek a kialakulásában. A probléma az, hogy a termelési viszony erősödése azzal fog járni, hogy a magyar nép nemzeti egysége és népi egysége mennyire fog erősödni. Ez egy új hajtóerő lesz a további építésünk szempontjából. Ha ez meg van mondva pontokban [sic!l, helyes lenne összegezni, hogy ez így fog történni az ötéves tervben, amikor átszervezzük az egész mezőgazdaságot. Végül még egy pont az anyagi érdekeltséggel kapcsolatosan a 26. oldalon. Egyetértek, hogy a mezőgazdaságban az anyagi érdekeltség a jövőben is az irányító erő abban, hogy a parasztok azt termeljék, amire szüksége van az országnak. Ugyanakkor látni kell ,elvtársak, hogy ez egyoldalúan nézve elég veszélyes és nem is helyes, hanem előbbre kell tenni a gazdasági szervezőmunkát, a termelés megszervezését. Állítom, elvtársak, azt, hogy ha valahol le vagyunk maradva, nem jól szerveztük a munkát, akkor megyünk prémiumért, aztán árakat, meg egyebet kéne csinálni [sic!]. Szerintem az az álláspont és az a nézet igaz, hogy ahol a termelést nem szerveztük meg jól, és nem fektettünk be mindent abba, hogy kihozzuk a mezőgazdaságból azt, amit lehet, ne igyekezzünk mindjárt megoldani a problémákat az anyagi érdekeltségnek a növelésével, illetve a prémium, vagy egyéb más címen. Helyes lenne valamilyen megfogalmazásban az anyagba ezt is beletenni. A következő ilyen probléma a nagyüzemek kialakításával függ össze, a 24. oldalon. Elvtársak, már régebben is megvolt az, hogy a nagyüzemet úgy kellett csinálni, hogy ki kellett a táblát alakítani, aztán meg kellett a munkát szervezni stb. Azonban ezen folyamat megszervezése évekig elhúzódott. A régi viszonyok között egy tsz-nek a kialakítása kb. öt-hat évbe került, már így távlatban. Nekem a fő kérdésem az, elvtársak, és amire szerintem a lehetőség megvan, hogy a kiépítés folyamatát meg kell gyorsítani. A múltban öt évet szántunk erre, most ezt le kell két vagy három évre csökkenteni. Állítom, elvtársak, hogy erre megvan a lehetőség. Én nézem a tsz-eket Vas megyében és máshol is, ahol megfelelő emberek vannak a tsz-ek élén, szinte öröm nézni azt, hogy még alig hozták össze a parcellákat, és máris megvan a tervük. Jövőre már úgy indulnak ezek a tsz-ek, mint egy tíz éves tsz, állítom, de sajnos kevés van ilyen. Elvtársak, ahol jó agronómus és könyvelő van, ott a következő a helyzet: máris kettős könyvelést vezettek be. A régi tsz-ekben tíz év kell, míg eljutnak ide. A kedvező lehetőség, ami ma van — a jó gazdaságpolitika és a parasztság hozzáállása —, az alapja annak, hogy meggyorsítsuk a mezőgazdaság nagyüzemi megszervezését és kiépítését. Ez az államnak rengeteg pénzt fog hozni, mert rengeteg pénzt vitt el az, hogy húztuk az egész ügyet. 140