A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az országban) ezek között igen nagy része most született — pár hónapja —, úgyhogy viszonylagosan a dolog megy rendesen és normálisan a maga útján. Kiderül, hogy a megválasztott vezetőségek többsége bevált, a munka megy rendesen, és a Politikai Bizottság úgy ítéli meg a helyzetet, hogy amit elhatároztunk, végre is tudjuk hajtani. Gépeket sikerült szerezni jelentékeny számban, műtrágyát is vásárolt a kormány közben terven felül — sajnos devizáért — külföldről, azért előteremtettük azt, ami kellett. A pártszervezetek alakulnak, normálisan, egészségesen. Jelenleg az a helyzet, hogy az igen komolyan megnövekedett termelőszövetkezeteknek 65%-ában van, működik pártszervezet. És általában az egész megszilárdítási munka a politikai és gazdasági elképzeléseknek megfelelően folyik. És ha kellő figyelmet szentel az egész párt a kérdésnek, és az állami, meg gazdasági szervezet is megfelelően végzi a maga munkáját, amit eddig általában elvégzett, akkor végre tudjuk hajtani. Az új mezőgazdasági évben, már úgy lehet mondani, hogy bizonyos őszi vetéssel ezek a termelőszövetkezetek már mint megszilárdított termelőszövetkezetek fognak működni. És reméljük, hogy olyan helyzet áll elő, hogy ha ennek a megszilárdítási munkának a végrehajtása után összeülünk és megtanácskozzuk, hogy mi a helyzet, mik a tapasztalatok és hogyan tovább, olyan helyzetet látunk majd magunk előtt, ami lehetővé teszi egy újabb lépés elhatározását, előre. A Politikai Bizottság terve az, hogy az ősz folyamán, ha lehetséges, októberben, de mindenképpen még a kongresszus előtt, hozunk egy jelentést a Központi Bizottság elé a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről, a márciusi határozat végrehajtásáról és a javaslatokról, amit a Politikai Bizottság— a további feladatokat illetően — tervez a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése terén. Ezenkívül rengeteg kérdéssel foglalkozott a Politikai Bizottság, a Titkárság, más arra illetékes szervek. Néhányat megemlítek. Született egy határozat a honvédelmi hozzájárulás bevezetéséről.

11 Ezt annyiban szeretném megindokolni a Központi Bizottság előtt, hogy az elvtársak talán tudják, de lehet, hogy egyesek nem tudják, hogy jelenleg a hadsereg normális élete azt jelenti, hogy a sor alá kerülő fiataloknak kb. a fele nem lesz behíva katonai szolgálatra, és körülbelül a fele igen. Vagy csak rövidebb kiképzésre, amely egy éven belül végbemegy, vagy a rendes előírt kiképzési évre. De a fele nem lesz behíva. Most ez a körülmény, hogy a fele be lesz híva, a fele nem lesz behíva, a sor alá kerülők között bizonyos feszültséget teremt, amit csak növel az, hogy mégis azt szeretnénk, hogy a politikailag jobb elemek kerüljenek be a szolgálatot teljesítők közé, s a kevésbé jók nem. Ez nagy tömegben nem így jelentkezik persze, mert a be nem hívottak túlnyomó többsége is rendes ember. De mégis bizonyos szelekció, bizonyos válogatás folyik. Ez azt jelenti, hogy szociálisan inkább a szegényparasztok, meg munkásemberek gyerekeit hívjuk be, és a régi világ embereinek gyerekeit — ha lehet — mellőzzük. Különös feszültséget jelentett az, hogy a kormány elég komoly támogatást nyújt a behívott családjának vagy családtagjainak, amennyiben ott keresőképtelen családtag van, ami komoly anyagi terhet ró az országra. Ebből született az az elhatározás — és úgy gondoljuk, hogy ez a tömegek igazságérzetével találkozik —, hogy a sor alá kerülő fiatalok közül, aki nem szolgál, hozzájárulást fizet. A hozzájárulás mértéke nem olyan szörnyű, az évi 1200 Ft. Havi 100 Ft az illető részéről. Ha otthon marad és dolgozik, az átlagkeresetet vesszük, 1200, 1300 Ft-ot megkeres, kint a falun, akkor még mindig jobban jár, ha abból 100 Ft-ot az államnak befizet, mint hogy ott szolgál a katonáknál a kimenőpénzért. Illetve a kötelezettségének eleget tesz. 100