A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ugyanezen a piacon három, meg három és fél centes áron kínálták ugyanezt a bort. Tehát, hogyha az árakat nem akarjuk teljesen és néhány évre tönkretenni, a felkínálásban is valamilyen mértéket kellett tartani. Ez van a nemzetközi piacon. A szocialista piacon az átvétel más okoknál fogva korlátozott, hiszen a többi országban népgazdasági meggondolásból a pénzt nem nagyon szívesen fordítják borra és szőlőre. Úgyhogy a következő helyzet alakult ki. Nagyon hozzávetőleges becslés alapján úgy néz ki, hogy ebben az évben is lesz valamivel több mint öt millió hektoliter bortermés. Az elhelyezési lehetőség, tárolótérben, az nem egészen két millió hektoliter. Ez egy rendkívül súlyos helyzetet idézett volna elő, ha ezt ennyiben hagyjuk. Úgyhogy valamit tenni kellett. Intézkedések történtek újabb tárolótér építése érdekében. Továbbá intézkedések történtek, hogy a nemzetközi piacon további bort helyezzünk el. Végül a Politikai Bizottság, egyetértésben a Kormánynyal, úgy látta, hogy arra kell törekednünk, hogy az értékesítés, a különböző formában történő értékesítés egy kicsit növekedjen. Ha lehet, szőlőben többet értékesítsenek, az országban több mustot értékesítsenek, és végül a borból is többet értékesítsenek. Itt találkoztunk egy olyan kérdéssel, hogy mi visszük az antialkoholista kampányt, bár meglehetős mértéktartással, de visszük, másrészről viszont kívánatos, hogy a borfogyasztás is növekedjék. Ezeknek a meggondolásoknak az alapján szállította le végül is a kormány — a folyó évre — a szőlő árát kb. 15-20%-kal, a bornak úgy a felvásárlási, mint az eladási árát 20-20%-kal. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy szükséges és elkerülhetetlen lépés volt. A Központi Bizottság szerveinek munkájában jelentős teret foglalt el, mint már említettem, a márciusi határozat végrehajtása. Az ipari és a mezőgazdasági termelés növelése, megjavítása, fejlesztése és az ahhoz szükséges intézkedések kidolgozása. Itt bizonyos nehézségek voltak. Az elvtársak tudják, hogy az első negyedévi terv végrehajtása csak annyiban sikerült, hogy a tervet magát kb. 100%ra, vagy annál egy árnyalattal magasabb szinten tudtuk végrehajtani. Ez azonban a márciusi határozatban kitűzött célhoz viszonyítva kevés, mert ahhoz a tervet túl kell teljesíteni. Ebben szerepet játszott természetesen a termelői áraknál említett okokon kívül, hogy a KB határozata az első negyedévben még nem játszhatott nagy szerepet, hiszen az márciusban született. Tehát az első negyedév harmadik hónapjában, mire az lekecmergett, megfelelő hangsúlyt kapott, már kb. a negyedévnek vége is volt. A második negyedév eredményei már jobbak, és részben behozták ezt az elmaradást. A felajánlást illetően, ami az első negyedévben hiányzott, már megvan az első félévnek az alapvető tényeket illető összegzése, amely azt mutatja, hogy az iparban a tervet 103%-ra, illetve valamivel magasabb szinten sikerült teljesíteni. Ez a múlt év első felének eredményeihez képest 9%-os növekedést ad. Ami a termelés mennyiségét illeti, a márciusi határozat szerint 104%-ra kellene a terveinket teljesíteni és a múlt évi szintet 9%-kal. [sic!] Ami a mennyiségi teljesítést illeti, azt lehet mondani, hogy az első félévben elértük, és ma azon a szinten mozgunk, amit a márciusi határozatban akartunk elérni. Ez a mennyiség az általános értékre vonatkozik. Rosszabbul áll a dolog a termelékenységet illetően, mert a termelékenységnél a növekedésnek 5%-osnak kellene lenni, és a valóságban csak 3%-os. Ebben különböző okok szerepet játszanak, többek között az is, hogy ezt a többlettermelést — elég jelentős mértékben — több munkaerő alkalmazásával érték el a vállalatok. Ez van az iparban. Ami a mezgazdaságot illeti, részben a jobb munka eredményeként, 94