A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

termelés ösztönzésére. Ugyanakkor most először találkoztunk a nyereségrészesedés negatív oldalával, mert a nyereségrészesedésre gondolva — még minisztériumi szinten is helyenként, de leginkább a középfokú gazdasági szerveknél és a vállalatoknál — az árak kidolgozásánál a jövő évi nyereségrészesedés lebegett az emberek szeme előtt, és bizony olyan laza, az önköltséget messze meghaladó árakat dolgoztak ki a vállalatok egész sorában a cikkek ezreire, ahol a népgazdasági érdek súlyos károkat szenved. A dolognak kellemetlen következménye volt az, hogy a márciusi határozat propagálása során, tehát amikor a dolgozókat felajánlásokra hívták fel

5 a vállalatok, akkor a vállalati terv, tehát a kiindulási alap, amelyhez képest a felajánlásokat tették a dolgozók, nagyon sok helyen a saját laza számaikon keresztül mutatták be. [sic!] Most ennek a következménye lett az, hogy a dolgozók tettek különböző felajánlásokat, teljes jóhiszeműséggel, mert hiszen az igazgatójuk által közölt számokat elfogadott tervszámnak tekintették, a következménye az lett, hogy, mivel az árak lazák és magasak voltak, a felülvizsgálat után kiderült, hogy a dolgozók jóhiszeműen olyan felajánlásokat vállaltak, aminek a teljesítése után rosszabb az önköltség-mutatójuk és a termelékenység-mutató, mint amilyen a tervben van. Ez volt a dolognak a politikai komplikációja és kellemetlen következménye. Ezért kellett ezzel foglalkozni a párt- és kormányszerveknek, hogy ezt a dolgot egyenesbe hozzuk.

6 Ez részben folyamatban van, és feltétlen végre is kell hajtani. Reméljük, hogy meg tudjuk csinálni anélkül, hogy a dolgozók bizonyos köreiben elkeseredést váltana ki, hogy jóhiszeműleg felajánlásokat tettek, és akkor utólag úgy néz ki, mintha nem teljesítették volna. Itt azt is meg kell mondani, elvtársaim, hogy amikor a kérdéssel a Politikai Bizottság kezdett foglalkozni, akkor úgy jelentkezett a dolog, hogy vagy maradnak a laza számok helyenként, vagy szenvedni fog a dolgozók lelkes felajánlása [sic!]. És most mégis azt kellett választanunk, hogy a termelői árak megváltoztatását minden körülmények között végre kell hajtani, mert végső fokon a kérdés olyan horderejű és fontosságú, hogy a termelői árak megváltoztatásának keresztülvitele az sokkal messzibb ható érdeket jelent az ország és a nép számára, mint akár maga az éves felajánlás is. Mert, ha ezeket nem hajtjuk végre, akkor az, ami az egésznek a kiindulópontja volt, hogy gazdaságos tervezésre, gazdaságos termelésre szorítsa az egész ipart és részben a mezőgazdaságot is, az elvész. És ez sok évig ugyanúgy marad, mint ahogy eddig volt. Ez természetesen még az egyébként nagyon fontos éves felajánlásnál is nagyobb horderejű kérdés. Szeretné a Politikai Bizottság, ha legalábbis így távolból a Központi Bizottság egyetértene velünk, mert mi ezt így tovább akarjuk vinni, és ha törik, ha szakad, a termelői árakat az eredeti elgondolásoknak megfelelően ebben az évben át fogjuk dolgozni. Egy másik gazdasági kérdés, amivel foglalkoztak vezető párt- és kormányszerveink, a szőlő és a bor árának megváltoztatása.

7 Itt a helyzet a következő: már a tavasz végén látnivaló volt, hogy jó szőlőtermés, vagyis jó bortermés mutatkozik a láthatáron. Ez így elég szokatlan dolog, hogy most már harmadik évben egymás után nagy szőlő-, illetve bortermés mutatkozik. Az elhelyezési és az értékesítési nehézségek a szőlő, még inkább a bor vonalán, rendkívül nagyok. Ugyanis ez az egymás után következő szokatlanul jó termés nemcsak magyarországi jelenség, hanem ugyanez volt a helyzet Spanyolországban, Franciaországban és egyebütt is. Úgyhogy a bor elhelyezése a nemzetközi piacon és a számunkra különösen fontos nyugati piacon, rendkívül nehéz volt, mert ugye elég jó minőségű magyar borokat kínáltunk mi, azt hiszem öt centes áron, és ugyanakkor a spanyolok és a franciák 93