Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
A lengyel felkelés időszaka 1863-1864
körülzárta és rövid tűzharcban lefegyverezte. Garibaldi sebesülten került fogságba 284 . Kossuth azonnal kérte a királyt, hogy engedje szabadon Garibaldit, bocsásson meg neki mint legyőzött ellenfélnek és mint megtévedt hazafival fogjon kezet. Engedje vissza Caprerára azzal az ígérettel, hogy ezentúl csak közös akcióban vesz részt Garibaldi, de a király valóban biztosítson is helyet terveiben számára 285 . Kossuth levelét részben az olasz polgárháborútól való félelem motiválta, másrészt az ellene irányuló felzúdulás, melyet a Garibaldihoz intézett nyílt levél váltott ki. Kossuth, Klapkával ellentétben, megkésve adta ki a megmozdulást bíráló levelet, s az már a szabadsághős fogságba esésével egyidejűleg jelent meg. Kossuthot ezért nemcsak az olasz közvélemény, de az angolok is elítélték 286 , mire Irányi Dániel segítségével igyekezett a napilapokban tekintélyét mentő kommentárokat megjelentetni 287 . Kossuth nem először került ilyen helyzetbe 1849 óta. Gyökereiben az ún. vidini levél is azonos lelki indíttatású volt. Kossuth egész emigráns politikai tevékenységével összhangban a Velence vagy Róma „sorrendben" Garibaldi Róma elleni támadását bírálta. Racionális felszólalása balszerencsésen, a meditáló késlekedés miatt okozott Kossuth személyével szemben helyrehozhatatlan bizalmi válságot. Bármennyire jogos volt Kossuth felháborodása a felelőtlen kiáltvány miatt, a cikk megjelenésének időpontja és Garibaldi megsebesülésének szerencsétlen egybeesése érdektelenné tette tartalmát, és csak a nemzeti hős ellen intézett támadásnak értelmezték. A LENGYEL FELKELÉS IDŐSZAKA 1863-1864 1862 novemberében Garibaldi második nagy akciója is meghiúsult, melyet Róma felszabadítása érdekében kívánt indítani. A nyugat-európai politikai helyzet még nem érett meg az akció támogatására. Míg az első szervezkedés idején Cavour és Viktor Emánuel a kezdeti lépésektől ellenezte Garibaldi tervét, 1862-ben már részt vett a király a titkos előkészítésben. így fordulhatott elő, hogy a szervezés kezdetén, az év első felében Türr és barátai ismét megjelentek Garibaldi környezetében. A szervezés előrehaladtával azonban nem sikerült III. Napóleon és környezete támogatását megnyerni, ez indította Viktor Emánuelt a tiltó rendelet kiadására. Garibaldi korábbi expedíciója során az előkészületeket nem is egyeztette a királlyal, megálljt parancsoló utasítását most mégis figyelembe vette. Az akció legfelsőbb egyetértéssel történt előkészítése, az önkéntes seregek lendületes indulása és az olasz népakarat meggyőzte Garibaldit arról, hogy nem szabad megállnia, a benne bízókat cserbenhagynia vagy viszszavonulásra utasítania. Viktor Emánuel azonban megijedt a kockázattól, mert nem tudta elérni a császár beleegyezését Róma elfoglalásához, seregei pedig 284 Csorba: Garibaldi. 316-331.: Roma o morte című fejezet foglalkozik részletesen az eseménnyel. 285 Kossuth levele Ratazzihoz, 1862. augusztus 31. — MOL R 90 I. 4080. — Vb. 463. sz. 286 Az angol viszhangról: Vukovics levele Kossuthhoz, 1862. szeptember 4. — MOL R 90 I. 4084. — Vö. 467. sz. 287 Az ezzel összefüggő Irányi - Kossuth levelezés: 1862. szeptember 2. (2 levél), szeptember 4. — MOL R 90 I. 4081, I. 4082, I. 4083. — Vö. 464-466. sz.
