Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
A lengyel felkelés időszaka 1863-1864
még nem voltak felkészülve egy támadó háborúra, az olasz önkéntesekben pedig nem bízott annyira, mint Garibaldi. A kudarcok sem a mozgásban lévő Itáliát, sem a keleti nemzetiségeket és emigráns vezetőiket nem fordították el a mozgalmak további szervezésétől. Alapot adott ehhez, hogy az olasz királyság politikájában továbbra is első helyen szerepelt Itália egyesítésének kérdése, Rómának és Velencének az olasz királysághoz csatolása. Az újabb római expedíció kudarca a szervezés irányát ismét Velence felé fordította. Kossuth korábban is Velence megszerzésének elsődlegességét hirdette, bár ennek elsősorban az volt az oka, hogy az osztrák fennhatóság alá tartozó terület elfoglalása összekapcsolható volt a magyar ügygyei, míg Róma esetében a magyar szabadságharc ügye közvetlen szerepet nem játszott. A még mindig jelentős befolyással bíró Mazzini a római akció szervezésében is Garibaldi mellé állt, s annak kudarca után a velencei akció érdekében indított újult erővel mozgalmat. 1859 óta jelentősen megváltozott a helyzet. Akkor Mazzini radikális republikánus nézetei és kapcsolatai miatt nem kívánt személyiség volt Viktor Emánuel számára. Mostanra az olasz királyság helyzete megerősödött, az általános radikalizmus visszahúzódott, így Garibaldi mellett Mazzinit már az 1862-es római expedíció szervezésében is "megtűrték", és 1863-ban, a velencei szervezés megújult folyamatában már fogadta közeledését a király, és a kijelölt közvetítőkön keresztül tárgyalásokba bocsátkozott vele. Az évek során Mazzini akcióterve alapvetően nem változott, továbbra is összekötötte a Dunai Fejelemségekben és Magyarországon fellángoló szabadságmozgalmakat az olasz egyesítési mozgalommal, most azonban ez a kör bővült Galíciával, a lengyel felkelés bekapcsolásával. Mazzini és Viktor Emánuel felfogása között alapvető volt az ellentét. Mazzini Velencében kívánta a mozgalmat kirobbantani, melybe beavatkozik az olasz királyi hadsereg, illetve hatására fellobban keleten a szabadságharc. Viktor Emánuel ennek fordítottját tartotta szükségesnek, és Galíciából várta a mozgalom megindítását. Türrt és Klapkát kívánta megbízni a lengyel mozgalom megszervezésével. Mazzini kereste a kapcsolatot a magyar emigráció vezetőivel, de a korábbi események miatt többségükkel már nem tudott együttműködni, és a Garibaldi mellé állt Pulszky Ferenc sem fogadta közeledését. Frigyesy Gusztáv az, akivel végül — feltehetően már 1863 tavaszán — sikerült együttműködést kialakítania. Frigyesy Gusztáv lendületesen kezdte a szervezést, és néhány emberével gyorsan egy katonai betörés tervét is előkészítette. Viktor Emánuel Klapkát és Türrt kérte fel arra, hogy elevenítsék fel Cuzával a régi kapcsolatot, nyerjék meg az Erdélyből történő betörés támogatására és a fegyverek fogadására ül. továbbítására a határ felé, mint ahogyan azt a korábbi szervezkedés során vállalta. Klapka a hazai és az emigráns szervezési vonal ellentéteinek ismeretében nem tartotta lehetségesnek a mozgalom sikeres előkészítését, Türr is halogatta keleti útját. Kossuth már 1863 februárjában kérte Peruzzit, hogy tárgyaljanak a lengyelek megsegítéséről 288 , az olasz kormány azonban még nem tartotta esedé288 Kossuth levele Peruzzihoz, 1863. február 7. — MOL R 90 I. 4113. — Vó. 492. sz.
