Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
Acquiból helyezzék át a Légiót az északi tartományokba, pontosabban Alessandrába 279 . Az áthelyezés folyamatosan történt, melynek részleteiről az olasz vezérkar a továbbiakban Türrt tájékoztatta 280 . Az átszervezésre a légió vezérkarában kialakult ellentétek, a légióban kitört lázadás és sorozatos fegyelmi vétségek miatt volt szükség. Garibaldi Trentino elleni támadásának betiltása egyet jelentett a háború ismételt elmaradásával és Garibaldinak a király politikájával való szembekerülésével. Mindez 1865-ig eltávolította egymástól a magyar emigráció vezéregyéniségét és Garibaldit. Kossuth határozottan kitartott azon elve mellett, hogy egy felelőtlen felkelés elkerülése érdekében csak a király és a császár beleegyezésével indított támadásban kíván részt venni. Az ismét külön úton járó Garibalditól a római akcióban eltávolodott az addig vele sokszor és eredményesen együttműködött Türr, Klapka és Éber is. A politikai kenyértörésre 1862 augusztusában került sor, amikor Garibaldi a „Roma o morte" jelszóval Róma ellen indult, és 1862. augusztus 22-én felkelésre felszólító kiáltványt 281 adott ki a magyarokhoz azzal az ígérettel, hogy fegyverrel fogja segíteni mozgalmukat. Kossuth élesen tiltakozott Garibaldinál 282 az Italie-nak megküldött és Magyarországra is eljuttatott felhívás ellen. Kossuth leszögezte, hogy a kiáltvány kiadásához nem adta hozzájárulását, az abban foglaltakkal pedig nem ért egyet. Véleménye szerint a magyarországi felkelés nincs kellő mértékben előkészítve, kirobbantása a biztos bukáshoz vezet, és ez csak Ausztriának kedvezne. Határozott véleménye, hogy Garibaldi jelenlegi terve: Róma elfoglalása nem teszi lehetővé, hogy a magyarok harcát segítse, így a kiáltványban foglaltakat nem tudja teljesíteni. Klapka György Kossuthhoz hasonlóan elitélő nyilatkozatot tett a sajtóban a kiáltványról, mely már augusztus 23-án megjelent 283 . Frigyesy Gusztáv és néhány forradalmár magyar tiszt Garibaldi mellé állt, Türr és társai azonban időszerűtlennek tartották egy belső felkelés kirobbantását, így csak addig maradtak Garibaldi mellett, amíg megpróbálták tervétől eltéríteni. Garibaldi azonban makacs elszántsággal szervezte önkéntes seregét, és 1862. augusztus elején elindult Róma felé. Frigyesyn és említett tiszttársain kívül a Garibaldi felhívását támadó Pulszky maradt a magyarok közül mellette. Pulszky részben erkölcsi kötelességének tartotta, hogy bár nem értett egyet a magyarokat oly sokszor segítő Garibaldival — akit most minden jelentős magyar emigráns elhagyott —, jelenlétével támogassa akciójában, de jelentős szerepet játszott ebben Kossuthtal 1861-ben történt politikai szakítása is. A francia hozzájárulást nélkülöző római akciót a király rendelettel tiltotta meg, a tovább vonuló önkénteseket 1862. augusztus 29-én az olasz királyi hadsereg 279 Petitti levele Türrhöz, 1862. augusztus 8. — MOL R 211 80. sz. — Vó. 458. sz. 280 Pl. 1862. november 24-i utasítás Türr részére — MOL R 112 II.S.2.-474. — Vö. 481. sz. 281 Garibaldi kiáltványának olasz nyelvű, nyomtatott szövegét ld. MOL R 90 I. 4078. levél mellékleteként. 282 A folyóiratoknak is megküldött nyílt levél: Kossuth levele Garibaldihoz, 1862. augusztus 26. — MOL R 90 I. 4078. — Vó. 460. sz. 283 Klapka Garibaldihoz írt nyílt levelének nyomtatott szövegét lásd MOL R 90 I. 4078 mellékleteként, valamint MOL R 90 I. 4071.
