Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
A szicíliai expedíció 1860
segítségét is igénybe vette Garibaldi meggyőzéséhez 194 , aki elfogadta Cavour javaslatát, elvetette Mazzini tervét és Nápoly felé indult. Nem fedte fel tényleges szándékát annak érdekében, hogy a nápolyi expedícióhoz fel tudja használni Mazzini és expedíciós tervének fő szervezője, Bertani egységeit is. Bár a szicíliai expedíció a király és Cavour tudtával történt, Garibaldi mozgalma túlnőtt az általuk elképzelt kereteken, ezért megpróbálták visszafogni arra a szintre, melyet szerintük a francia politika még tolerálni tud 195 . Elterelő mozzanatok után Türr és a Messinából átkelt fősereg erőltetett menetben — hajón és szárazföldön — megindult Nápoly felé. Garibaldi és Türr, Nino Bixio és Medici külön utakon, szinte ellenállás nélkül haladtak. Garibaldi ért oda elsőnek, és a liberális miniszterelnök, Liborio Romano hívására, társait be sem várva, bevonult Nápolyba, ahol a forradalom már elsöpört minden ellenállást. Garibaldi a tartomány katonai parancsnokává Türr Istvánt nevezte ki, akinek katonai és szervező érdemeit nagyra becsülte. Piemont célja Nápoly annexiója volt, ezért a királyi hadsereg és a mazzinisták, az expedícióban jelentős számban részt vevő köztársaságpártiak összecsapására lehetett számítani. Ennek a kényes helyzetnek a békés rendezésében Garibaldi Türr diplomáciai képességeire hagyatkozott. A piemonti sereg elindult Nápoly felé, titkos francia megállapodás alapján a pápai államon keresztül. Garibaldi az annexió híve volt, ugyanakkor Nápolyt és környékét jelentős köztársasági erők segítségével foglalták el és pacifikálták szeptember első heteiben. Garibaldi Türr javaslatára Csudaffy Mihály őrnagy irányításával egy kisebb csoportot küldött a Capuában összevont, mintegy 3000 katonából álló Bourbon-hadtest lekötésére. Néhány napos zavaró mozgás után Türr támadást szervezett Cajazzó elfoglalására, majd taktikai hibaként sor került Rüstow vezetésével a megerősített Capua megtámadására. A csata a garibaldisták vereségével végződött. A váratlanul visszatérő Garibaldi azonnal visszarendelte Türrt Nápolyba és Medicire bízta az akció befejezését. Két nappal az akció megkezdése után, szeptember 21-én Ritucci bekerítette Cattabene egységét és visszafoglalta Cajazzót. A cajazzói kudarc Garibaldi számára súlyos presztízsveszteséget jelentett, melyért — elsősorban a távollétét kihasználó egyéni akciója miatt — Türrt tette felelőssé. Az október 1-jei volturnói ütközetben is éreztette neheztelését, amikor a nápolyi fősereggel vívott csatában Türrt a tartalék sereg irányításával bízta meg, majd serege egységeit fokozatosan bevetve, a csata végén, minimális szerephez juttatta. 1860. október 5-én, a győztes csata után három nappal Garibaldi ismét Nápoly és vidéke parancsnokává nevezi ki Türrt, aki a korábbi kudarcot jelentős diplomáciai sikerrel tudta feledtetni. A közeledő királyi seregek kiélezték a politikai harcot a nápolyi királyság további sorsát illetően. Türr többszöri e194 Kossuth levele Garibaldihoz, 1860. szeptember 14. — MOL R 90 I. 3376. — Vó. 283, Kossuth 1860. szeptember 15-i levelében Türrnek, hogy Cavour Türr feladataként jelölte meg Garibaldi meggyőzését, hogy a római akció még mindig nem időszerű (MOL R 211 1636. sz. - 285. sz.). Az éppen ülésező Magyar Nemzeti Igazgatóság üzenetét Kupának kellett átadnia. Kupa e tárgyban irt leveleit ld.: 288, 294. sz, ill. Kossuthhoz, 1860. szeptember 20, MOL R 112 H.S.2.42. sz. - Vö. 288. sz. 195 Vó. Kupa levele Klapkához, 1860. július 13. — MOL R 295 22. t. Kupa — 266. sz.