Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
gyeztető tárgyaláson igyekezett levezetni a feszültségeket, majd meghívta Garibaldit Nápolyba október 13-ára. A cavourista és a mazzinista pártiak, anarchiával fenyegető ellentéte a másnapi tárgyaláson sem csitult. Ekkor Türr egy általa készített annexiós memorandumot olvastatott fel Garibaldival, melyben bejelentette a király érkezését, és másnapra népszavazást rendel el a vitatott kérdésben 196 . Az október 15-i népszavazás Nápolyban és Szicíliában a Piemonthoz való csatlakozás mellett döntött. Viktor Emánuel november 6-án vonult be Nápolyba Garibaldival, ahol Türr mint a városparancsnok fogadta a magas vendéget. A szicíliai expedíció során a magyar légió létszáma 100 fölé emelkedett, a légió október végi zászlószentelési ünnepségén, mind Türr, mind Garibaldi hitet tett a mellett, hogy a légiónak a magyar függetlenségért kell majd harcolnia, és ígéretet tett arra is, hogy a sereg olasz segítséggel fog hazájába visszatérni. Garibaldi és Türr ezt a titkos tervek ismeretében hangoztatták a magyar és olasz katonák előtt. A Dunai Fejedelemségeken keresztül szállítandó fegyvereket éppen októberben indították útjukra. Cavour pénzügyileg támogatta az akciót, de elsősorban a pápai területen keresztülvonuló olasz seregek védelme érdekében tartotta fontosnak, hogy a szervezkedés híre visszatartsa Ausztriát a pápai állam megsegítésétől, s ezzel ne akadályozza a szicíliai expedíciót lezáró csapatmozgás kiszélesítését. A király 1860. novemberi nápolyi látogatása után Garibaldi seregét feloszlatták, a magyar légiót a piemonti minisztérium felügyelete alá helyezték, a tiszteket a hadsereg állományában tartották. Magyar vonatkozásban érdekes kettőssége a szicíliai expedíciónak, hogy a Nemzeti Igazgatóság tagjai és a tisztek többsége távol tartották magukat Garibaldi szicíliai megmozdulásától, mivel az nem a magyar érdekeket érintő Velencével függött össze, annak ellenére, hogy Cavour és Viktor Emánuel támogatásával, alapvetően a piemonti érdekeket tartva szem előtt hajtotta végre az akciót. Míg Cavour anyagilag és kincstári fegyverekkel is támogatta a mozgalmat, addig a király csak hallgatólagosan vette tudomásul Garibaldi tevékenységét, illetve az akaratával szembeni törekvésekre élesen reagált. Fontos szerepet játszott az összhang megteremtésében Türr István, aki nemcsak Viktor Emánuel bizalmát élvezte, de a francia udvarban is megvoltak a kellő kapcsolatai a hercegnél és a császárnál, és a tényleges katonai megmozdulás előtt információkat tudott kapni a francia türelem mértékéről. AZ EMIGRÁCIÓ SZERVEZKEDÉSE AZ 1860-AS ÉVEK ELEJÉN Kossuth — mint arról már szó volt — 1860 január végén azonnal felvette a kapcsolatot az ismét hatalomra került Cavourral és képviseletével Pulszky Ferencet bízta meg Torinóban. Cavour készséggel fogadta a közeledést, továbbra is céljai közé tartozott az olasz egyesítés mielőbbi folytatása, melyhez szükséges volt a magyar függetlenség kérdésének napirenden tartása. Garibaldi 196 Garibaldi nápolyi beszéde, 1860. október 14. - MOL R 295 22. t. Garibaldi. - Vö. 290. sz.
