Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Villafranca után, Garibaldi mellett 1859-1861
végén is csak azzal biztathatta Klapkát, hogy akkor lát lehetőséget szolgálataik igénybevételére, ha a király elfogadja Garibaldival készített tervüket 165 , Kossuth Lajos Villafranca után először 1859. októberében kísérelte meg felvenni a kapcsolatot Viktor Emánuellel. Torinóba utazott, hogy találkozzék vele és felvesse a további együttműködés gondolatát. Ez a megbeszélés akkor még csak a szándékok kifejezésének szintjén mozoghatott. Kossuth Lajosban is hamar megérlelődött az a felismerés, hogy az északolasz tartományok mozgalmait a béke nem képes korlátozni, így az együttműködést ebben a térségben kell kiépíteni. Már december 16-án levelet intézett Luigi Carlo Farmi modenai kormányzóhoz 166 . Kossuth formailag Vetter Antalt ajánlotta a kormányzó figyelmébe és szolgálatába, valójában az olasz-magyar függetlenségi törekvések párhuzamosságát, egymásra utaltságát elemezte. Farmi válasza nem volt elutasító, de nem tartotta valószínűnek, hogy alkalmazni tudják Vettert, mert a magyar egység létszáma csekély, és kibővítése jelenleg nem aktuális 167 . Vetter a politikai hangulat alapján Torinóban már Farini válasza előtt űgy vélte, hogy alkalmazása nem valószínű, a hivatalos politika az olasz kérdés kongresszusi rendezését várja 168 . December elején Kossuth Teleki Lászlót kérte meg, hogy legyen Torinóban az összekötő, ő azonban a hivatalos politika francia irányultságára hivatkozva ezt nem vállalta. Javasolta azonban, hogy Kiss Miklós, aki kitüntetését a királynak megköszönni tartozik, e kihallgatás alkalmával tájékozódjék Viktor Emánuelnél Kossuth képviseletének lehetőségéről, célszerűségéről 169 . Kossuth közvetlenül is kérte Kiss Miklóst, a francia külügyminiszter, Thouvenel sógorát, hogy segítse a közvetlen együttműködés lehetőségének megteremtésében. Kossuth levélben Garibaldit is megkereste. Az alkalmat Garibaldi 1859. november 23-án nyilvánosan bejelentett Caprerára történő visszavonulása adta. Sajnálatát fejezte ki lépése miatt, és kifejtette nézeteit a magyar és olasz szabadságharcról 170 . Garibaldi örömmel vette Kossuth közeledését és osztotta nézetét, hogy érdekeik közösek, ezért javasolta a levelezés folytatását 171 . Kossuth kapcsolatkereséséhez az időpont még korai volt. Nemcsak az okozott problémát, hogy La Marmora Kossuthban a forradalmárt, az izgató személyt látta, ezért ellenségének tekintette, de a titkos „összeesküvések" sem olyan irányba mutattak, melyekben Kossuth neve és személye szerephez juthatott volna 172 . 1859 végén sem Viktor Emánuel, sem Cavour köre nem akart még háborút, és nem csak Kossuthot mellőzték, de a türelmetlenül katonai expedíciót szervező Garibaldinak is megálljt parancsolt a király 173 . 165 Türr levele Klapkához, 1859. december 22. — MOL R 295 22. t. Türr — Vó. 233. sz. 166 Kossuth levele Farinihoz, 1859. december 16. — MOL R 90 I. 2947/a — Vö. 231. sz. 167 Farini levele Kossuthhoz, 1860. január 7. — MOL R 90 I. 4147. — Vö. 237. sz. 168 Vetter levele Kossuthoz, 1859. december 19. — MOL R 901. 2940. — Vó. 232. sz. 169 Teleki levele Kossuthhoz, 1859. december 14. — MOL R 90 I. 2943. — Vö. 229. sz. 170 Kossuth levele Garibaldihoz, 1859. december 2. — MOL R 90 I. 2936. — Vó. 225. sz. 171 Garibaldi levele Kossuthhoz, 1860. január 8. — MOL R 90 I. 3158. — Vö. 238. sz. 172 Vó. 232. sz. 173 Vö. 229. sz.
