Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Villafranca után, Garibaldi mellett 1859-1861
Az elsődleges visszafogó erő a francia politika volt, melyben ismét a békepárti Walewski külügyminiszter vette át az irányítást. Kossuth a hazatérő tisztek és közkatonák katonai szolgálat alóli mentességére tett ígéret megszegése miatt Pietri szenátorral, majd annak titkárával, Rapettivel kezdeményezett levelezést, közvetítőnek kérte fel őket annak érdekében, hogy küldjön a császár egy tiltakozó jegyzéket Ferenc Józsefhez 174 . Levelezésüket Kossuth arra akarta felhasználni, hogy közvetítésükkel győzze meg a császárt: politikai érdekeinek előnyére szolgál, ha hathatósabban segíti Magyarország szabadságának kivívását 175 . Kossuth határozott választ kért III. Napóleontól, vállalja-e Magyarország segítését e harcban. Ez a kategorikus színvallás természetesen nem következett be, konkrét ígéret nélkül csak a reményt tartották ébren Kossuthban 176 . Kossuth a sűrű, de gyakorlatilag eredménytelen levélváltás után kénytelen volt tudomásul venni, hogy a császár elégedett az elért katonai és politikai eredménnyel, érvei nem győzték meg az Ausztria elleni magyar lépések támogatásának hasznosságáról. Kossuth egyre élesebb hangú leveleinek hátterében az olasz belpolitikai változások álltak. A fordulatot a modenai mozgalmak erősödése alapozta meg. 1860. január 20-án Cavour visszakerül a miniszterelnöki székbe, márciusban pedig a Piemonttal történő egyesülésről tartott népszavazás eredménye 177 erősítette meg az újabb háború reményét, azzal a változással, hogy Garibaldi legújabb terve, a szicíliai expedíció került előtérbe és ideiglenesen háttérbe szorult Velence visszavételének kérdése, mely később megoldandó kérdéssé vált. Ennek a politikai változásnak eredményeként érett meg a helyzet arra, hogy Kossuth képviseltesse magát Torinóban. Míg december elején Teleki felkérése korainak bizonyult, Cavour — a legnagyobb titoktartás mellett — most már elfogadta Pulszky Ferenc megbízását közvetítőként. Pulszky mint angol laptudósító utazott Torinóba és Cavouron kívül csak Luigi Carlo Farini belügyminiszter, volt modenai kormányzó tudhatott igazi küldetéséről 178 . A helyzetelemző megbeszélések április végére lezárultak, és ezek eredményét Kossuth úgy összegezte, hogy elvi politikai téren egyetértés van közöttük, szövetségesnek tekintik magukat, de Pulszky további munkájára egyenlőre nincs szükség, mert nem lesz háború 179 . Az események azonban, legalábbis Itáliában, Cavour terveitől függetlenül, felgyorsultak. 174 Kossuth levele Rapettihez, 1860. január 25. előtt — MOL R112II. — Vö. 240. sz., Rapetti válasza Kossuthnak, 1860. január 25. — MOL R 90 I. 3179. — Vö. 241. sz. Gyakorlatilag az amnesztia-ügyben ekkor semmilyen választ nem kapott Kossuth, majd csak 1860 novemberében érkezett érdemi válasz Napóleon hercegtől. VÖ. 301., 308. sz. 175 Kossuth levele Rapettihez, 1860. február 6. — MOL R 90 I. 3195. — Vó. 243. sz. 176 Rapetti levele Kossuthhoz, 1860. február 21., ül. Kossuth levele Rapettihez, 1860. február — MOL R 90 I. 3209, ÜL 3222. — Vó. 244., ül. 245. sz. 177 Az emiliai tartományok Piemonthoz való csatlakozását eldöntő népszavazás. 178 Pulszky első jelentését e minőségében 1860. április 8-án írta Kossuthnak. — MOL R 901. 3267. — Vö. 250. sz, további jelentéseit 1860. április 30-ig Vó. 251, 253, 254. sz. 179 Kossuth levele Pulszkyhoz, 1860. május 1. — MOL R 90 I. 3291. — Vó. 255. sz.