Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Villafranca után, Garibaldi mellett 1859-1861
előretörést szakított félbe, így reális volt az a gondolat, hogy rövid időn belül új háború kezdődik, és nem halasztható sokáig az osztrák fennhatóság megszüntetése Velencében. Franciaország számára a katonai erőviszonyok — elsősorban Poroszország agresszivitása — a békeszerződés aláírását tették célszerűvé, de már szeptember közepén — majd három héttel a légió feloszlatását kimondó rendelet megszületése előtt — Rapetti részletesen elemezte egy magyar-olasz szövetségben folytatható háború lehetőségét, melyben Franciaország tevőlegesen ugyan nem venne részt, de hallgatólagosan beleegyezését adná 160 . Javasolja Klapkának, hogy ebben a szellemben próbáljon meg Cavourral tárgyalni. A szervezkedés a piemonti királyi udvarban is rendületlenül tartott: Garibaldi és Viktor Emánuel már november elején Garibaldinak egy nápolyi hadjáratra vonatkozó tervéről folytatott Torinóban megbeszélést 161 . A háborút lezáró béketárgyalásra Zürichben került sor és a békét 1859. november 10-én írták alá. A szerződés gyakorlatilag azt erősítette meg, amit a július 8-i fegyverszünetben is rögzítettek: Velence Habsburg fennhatóság alatt maradt, Lombardia birtoklásáról azonban lemondani kényszerült. Viktor Emánuel mindvégig a háború pártján állt — így titkos tárgyalásait rövid időre sem szakította félbe —, de kényesen vigyázott arra az egyesítés érdekében, hogy csak Franciaország és Ausztria számára még elfogadható lépésekre kerüljön sor s ezzel elkerüljék az idő előtti háborút. Cavour lemondása után a hadügyminiszter, La Marmora foglalta el rövid időre a miniszterelnöki széket. A tábornok francia befolyás alatt állt, minden igyekezetével a békeszerződés megkötését szorgalmazta, és kényesen ügyelt annak betartására. La Marmora bukását várva Cavour a háttérben rendületlenül szervezte az Ausztria elleni további lépéseket. Az emigráció vezérkarának néhány jelentős egyénisége piemonti szolgálatba állt. Garibaldi felkérésére Türr István az olasz nemzetőrség szervezési tervét dolgozta ki 162 , Ihász Dániel, Tüköry Lajos, Eberhardt Károly és Kiss József szintén tevékenykedett Garibaldi szolgálatában 163 , Klapka pedig gyűjtötte az információkat, ápolta kapcsolatait mindazokkal, akik a magyar ügyben számításba jöhettek 164 . Türr Istvánon keresztül Viktor Emánuel szándékai felől is érdeklődött, azonban december végéig nem kapott biztató választ. A magyar ügy iránti szolidaritását ugyan kinyilvánította Garibaldi, de Türr még az év 160 Rapetti levele Klapka Györgyhöz, 1859. szeptember 14. — MOL R 295 22. t. Rapetti — Vö. 213. sz. 161 Kupa levele Klapkához, 1859. november 21. — MOL R 295 22. t. Kupa — Vö. 224. sz. 162 Vó. 231. sz. 163 Ok azok, akiket a hadügyminisztérium a légió feloszlatásakor átvett várakozási állományba a piemonti hadsereghez. Vö. 221. sz. 164 Lalande Jelentése" a fejedelemségekről — 1859. október 11. — MOL R 295. 22. t. Lalande - Vö. 222. sz., Kupa levele Garibaldi és Viktor Emánuel tárgyalásáról, 1859. november 21. — MOL R 295 22. t. Kupa — Vó. 224. sz., Türr Viktor Emánuel üzenetét tolmácsolja, hogy támogatja a magyar ügyet, de majd ha annak eljön az ideje. - 1859. december 3. és december 10. — MOL R 295. 22. t. Türr — Vó. 226., 227. sz.
