Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
gyüttműködés lehetőségének feltételeként szabott meg. Ezután joggal várta a császári proklamációt a magyar katonákhoz, illetve Cavour lépését, hogy Torinóba hívják az együttműködés folytatására. A londoni agitációt befejezte — írta május 29-én — indulna Genovába. „De titkon, mint tolvaj nem megyek, ettől tilt ügyünk érdeke. Három kell a menetelre: pénz, passus, meghívás a hatalmaktól. Kapjam ezt ma, holnap megyek." 113 Teleki László teljes mértékben egyetért Kossuth álláspontjával, ha nem kap francia útlevelet piemonti követségi vízummal, akkor az egész ügynek nincs értelme, ebben az esetben Teleki is elhagyja Genovát 114 . Időközben Klapka és Teleki a megbeszélés értelmében felállította a Magyar Nemzeti Igazgatóság irodáját Genovában, és az emigránsok május 9-től sorra érkeztek oda, hogy a légió megalakításában részt vegyenek. Feladat azonban egyenlőre nem volt, mert hatástalan maradt az első, névtelen felhívás, hogy a magyar katonák hagyják el egységeiket. A fordulat május 15-én következett be, amikor az első magyar fogoly-különítményt Napóleon Genovába irányította, hogy Klapka folytasson velük tárgyalást katonai értesülések szerzése céljából, a hadifogság helyett pedig ajánlja fel részükre a magyar légióba történő átlépést. A foglyok kihallgatásához a feladat gyorsabb elvégzése érdekében Klapka Éber Nándor szolgálatait is igénybe vette 115 . Cavour is lépésre szánta el magát, előkészítette a légió megalakításáról szóló rendelet tervezetét és megküldte jóváhagyásra Napóleonnak. Teleki Sándor is készségesnek mutatkozott egy Klapka és Perczel aláírásával kiadandó újabb felhívás megfogalmazására. Korábban az emigráció vezetői ragaszkodtak az eredeti megállapodáshoz, hogy a császár adjon ki átállásra buzdító felhívást. A háború közben sikerrel folyt. A május 20-i montebellói ütközet után újabb magyar foglyokat hallgattak ki, de a légió szervezése továbbra sem indult meg. Cavour tervezete, ha lassan is, de megkapta a császár, majd május 24-én a király jóváhagyását, azonban a német és az orosz diplomácia nyomására egy időre visszatartotta annak kiadását. A korábban jelzett fegyverszállítás sem ment zökkenők nélkül: a Cuza által rendelt fegyvereket behajózták Marseille-ben, de kiderült, hogy nincs hozzájuk lőszer. A hiány pótlásához Klapkának a császár intézkedését kellett kérnie. így a magyar ügy nem igen mozdult előre. A Genovában várakozó Klapka és Teleki folyamatosan sürgette Kossuth odautazását, hogy jelenlétével járuljon hozzá ügyeik hatékonyabb intézéséhez. Kossuth azonban az olaszok hívását várta, hogy mint az egyik szövetséges nemzet vezetője érkezhessen. Várakozását az is indokolta, hogy nem kívánta sürgetni a légió szervezését addig, amíg nyíltan nem tisztázzák és mondják ki, hogy mire fogják felhasználni a magyar katonákat. Tény azonban, hogy Kossuth kért de nem kapott saját nevére szóló útlevelet a londoni francia követségen Olaszországba, mert III. Napóleon korainak tartotta a szövetség nyilvánosságra hozását. 113 Kossuth levele Ihászhoz, 1859. május 29. — MOL R 90 I. 2782. — Vö. 151. sz. 114 Teleki a Kossuthnak Ihászhoz irt levelében kifejtett gondolatra reagál 1859. június 6-án Kossuthhoz irt levelében — MOL R 90 I. 2791. — Vö. 153. sz. 115 Klapka levele Pietrihez, 1859. május 19. — MOL R 152. — Vó. 145. sz.
