Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
után került sor a császár és Kossuth titkos találkozására, május 5-én. A megbeszélésen Kossuth kifejtette álláspontját Magyarország felszabadításáról és leszögezte, hogy a magyar felkelés alapfeltétele a francia seregekkel együtt történő fiumei partraszállás. Konkrét kötelezettségvállalás és feladat-megjelölés azonban csak egy ponton történt: Kossuth sürgősen tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az angol közvélemény a semlegességre hangolódjék, s ezzel ismét Palmerston politikai vonala kerüljön hatalomra 111 . Erre Franciaországnak az észak-olasz sikerek eléréséhez feltétlenül szüksége volt. Kossuth a megbízatást elvállalta, a császár pedig diplomatikusan kitért a nyílt szövetségesi támogatás kérdése elől. Gyakorlatilag egy titkos megbeszélés történt, melyet Kossuth garanciának fogadott el, „Pedig ebben az ügyben a császár ugyanolyan összeesküvő volt mint ő maga!" 112 Másnap, 1859. május 6-án Párizsban sor került a Magyar Nemzeti Igazgatóság (emigráns kormány) megalakítására, ahol leszögezték, hogy Kossuth az elnök, de a határozatok csak mindhármuk aláírásával érvényesek. Kijelölték a további szervezésben részt vevő személyeket és feladatköreiket. Döntést hoztak arról, hogy Kossuth egyenlőre ne adjon ki kiáltványt az osztrák seregben harcoló magyar katonák átállásáról. A pénzügyi támogatásról még az alakuló ülés előtt megállapodás született: 250.000 frankot kérnek a császártól, melynek első részletét — egyeztetés után — Pierre Marié Pietri szenátor, Napóleon császár megbízottja fog átadni. Az alakuló ülés után Kossuth azonnal Londonba utazott, hogy feladatát teljesítse, megnyerje az angol közvéleményt és a Független Pártot a semlegesség ügyének. Kossuth részére elvbarátai, Richárd Gilpin vezetésével, négy meetinget szerveztek május 20-26. között. Pulszkyn keresztül az Advertiser és a Daily News támogatását szerezte meg Kossuth a körút és az előadások kellő propagálására. Bár Viktória királynő május 12-én proklamálta a semlegességet, a kormány több olyan intézkedést tett, mely barátságtalan volt a franciákkal és pártoló az osztrákokkal szemben. Kossuth a választások után, az új parlament első ülése előtti időszakban tartotta előadó körútját, rendkívül jó lélektani pillanatban ahhoz, hogy befolyásolni tudja a közvéleményt és a kereskedelmi, ipari érdekköröket. Okfejtésének lényege az volt, hogy Anglia, az angol kereskedelmi érdekek számára egyedül a semlegességi politika a járható út, az olasz és magyar függetlenségi mozgalom nem sérti Anglia érdekeit, Ausztria szétesése és az új államok kialakulása nem bontja meg a keleti hatalmi egyensúlyt. Az olasz és a magyar állam alkotmányos berendezkedése reformokkal, a monarchikus berendezkedésű Ausztria változatlan hatalmán belül nem valósítható meg. Kossuth beszédeinek hatalmas hatása volt, megnyerték a közhangulatot, Cavour kérésének megfelelően az olaszok támogatására, Anglia tényleges semlegességére. Kossuth ezzel teljesítette vállalt feladatát, melyet Napóleon császár és Kossuth egyaránt a sikeres olasz akció és egyben az e111 Szarvady Bixiohoz irt levelében tér ki arra, hogy Kossuth a császárral történő megegyezés esetén Angliában sikerrel tudna tevékenykedni az angol politika megnyerése érdekében. 1859. április 24. — MOL R 90 I. 2735. — Vó. 143. sz. 112 Koltay-Kastner: A Kossuth emigráció. 115.
