Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
Ausztria első, április 12-i ultimátuma után, Cavour április 17-én Bixion keresztül Torinóba hívatta Teleki Sándort és Bethlen Gergelyt. Klapka György április 19-én, a második ultimátum átadásakor érkezett Torinóba. Őt viszont a felgyorsult események sodrában Napóleon herceg Párizsban szerette volna látni. Április 23-án a herceg Bixion keresztül puhatolódzott, vajon Szarvady szerint Kossuth kiadna-e egy kiáltványt az osztrák seregben szolgáló magyar katonáknak, illetve megkötne-e egy titkos szövetséget Franciaországgal. Szarvady elhárította magától a választ, a herceg így másodjára már arra kérte meg Szarvadyt, hogy forduljon Kossuthhoz az együttműködés feltételeinek megbeszélésére 109 . Közben Napóleon herceg újabb sürgetésére Klapka elment Párizsba. Az április 29-én közte, Teleki László és Napóleon herceg között lefolyt megbeszélésen Klapka már a Kossuth által elsődlegesnek tartott fiumei betörést említette első helyen, s az erdélyi betörés csak ennek folytatásaként jelentkezett a tervben. A szerbiai betörés előkészítése is megtörtént, de az is csak a fiumei francia támogatással történő partraszállás és előretörés után következhet. Klapka Napóleon herceggel csupán katonai kérdésekről tárgyalt, kijelentve, hogy politikai kérdésekben nem illetékes, az a megalakuló Nemzeti Bizottság feladata lesz, Kossuth nélkül a megbeszélés nem folytatható. Ezen a napon az osztrák sereg átlépte Piemont határát, s ezzel megkezdődött az olasz-francia-osztrák háború. A kialakult helyzetben III. Napóleon császár meghívta Párizsba Kossuthot a további tárgyalásokra, de titkon és álnéven kellett mennie. Szarvady hasztalan figyelmeztette Kossuthot, hogy kétesek a francia politika szándékai 110 , Kossuth ennek tudatában volt, de ahogy Napóleon császár, úgy Kossuth is ki akarta használni a helyzetet. Napóleon csak Milánó és a várnégyszög tehermentesítésére törekedett a magyar zavargások támogatásával, azaz katonai erőket elvonni a jelzett területekről. Kossuth is taktikázott: a mozgalom tömegméretűvé válásában bízott, melynek hatására Ausztria széthullik, és e tényt a nagyhatalmak a dunai szövetség megalakulásával, amely az Oroszországgal szembeni egyensúly szerepét be tudná tölteni, tudomásul veszik. Május 3-án Klapka és Teleki megérkezett Napóleon császár üzenetével Kossuthhoz. A Nemzeti Bizottság (azaz emigráns kormány) alakításának gondolatát mindhárman helyeselték, s így a Cavour által felvetett szervezeti forma megadta a magyar nép hivatalos képviseletére a lehetőséget. A katonai és politikai helyzet lehetőséget hordozott a szabadság kivívására, a magyar emigránsok pedig sürgették a lehetőség kiaknázását. Teljesen egyértelműen adódott Kossuth döntése: elindul Klapkával és Telekivel a párizsi tárgyalásra. A személyes találkozás előtt a herceget tájékoztatták arról, hogy Kossuth a Függetlenségi Nyilatkozat szellemében az államforma kérdésében nyitott, a nép döntése alapján az alkotmányos monarchiát is támogatná. Kossuth feltétele azonban: a császár adjon ki proklamációt, hogy francia zászló alatt segítséget nyújt a mozgalomhoz, illetve elismeri a Nemzeti Bizottságot a szabadságharc utáni állami újjászervezésig. Megegyezés történt e megbeszélésen arról is, hogy ők hárman alkotnák a Bizottságot. Röviddel e sikeres egyeztető megbeszélés 109 Szarvady levele Bixiohoz, 1859. április 24. — MOL R 90 I. 2735. — Vö. 143. sz. 110 Szarvady levele Kossuthhoz, 1859. április 28., 30. - MOL R 90 I. 2741., ill. I. 2743.
