Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
ben menjen el Torinóba, és mindezt adja tudtára Cavournak. A tárgyalások Klapkával és közvetítőkön keresztül Kossuthtal, egyszerre folytak anélkül, hogy erről Klapka tudott volna. Kettőjük elképzelésében egy — a későbbiekben jelentős szerephez jutó — eltérés volt. Klapka az erdélyi betörést tartotta megfelelőnek Magyarországon a felkelés kirobbantására, Kossuth üzenetében a Szerbia felőli betörést vélte célszerűnek, s ezért kérte a piemonti kormánytól, hogy küldjön ügynököt Belgrádba, aki ezt előkészíti 98 . Kossuth tehát elég tárgyilagosan volt már tájékoztatva a fejleményekről, és amikor létrejött a londoni találkozó Klapkával, sor kerülhetett az első érdemi tárgyalásra. A találkozó annyiban hozott eredményt, hogy Kossuth fogadta a tárgyalási készséget, félretéve a Napóleon császárral szembeni korábbi elzárkózását, de határozott biztosítékot kért afelől, hogy a francia diplomácia komolyan veszi a magyar ügy támogatását. Ezt az ígéretet Klapkának meg kell hoznia Napóleon császártól, utána folytathatják a feltételek megbeszélését. Kossuth nem volt hajlandó feltételeit előre, írásban rögzíteni, és Klapka szerepét sem tisztázták a szervezésben. Klapka tehát azzal a megbízással tért vissza Párizsba, hogy várja a császári kihallgatást. Erre csak 1859. február 17-én került sor. Ennek egyik oka az, hogy Klapka visszatérésekor kötött Napóleon Jerome herceg házasságot Torinóban a piemonti hercegnővel, Viktor Emánuel lányával 99 . A politikai helyzet nem kedvezett találkozójuknak: a francia diplomáciában a várakozások ellenére ismét a békepárt kerekedett felül, és megérkezett annak híre is, hogy Anglia közvetítő tárgyalásokat indított a háború elkerülésére. A kihallgatás előtt a tétlenséget nehezen viselő Klapka — Kossuth utasítása ellenére — memorandumot készített Cavour számára, melyben ismertette Magyarország katonai lehetőségeit és vázolta elképzelését a katonai fegyverraktárak felállításáról (Gáládban, Brailában és Belgrádban). A hadműveleteket Dalmáciából, Erdélyből és a Bánságból kívánta indítani, a hadműveletben a Piemontban szervezendő magyar légió és az őket kísérő francia hadtest közreműködésével számolt. Cavour azonnal fogadta a memorandumot kézbesítő Bethlen Gergelyt, s a tervet helyeselve annak megvalósítása érdekében vállalta a légió felállítását és a román területről történő betörés szervezését, a Dunai Fejedelemségekben végzendő tevékenység érdekében pedig Klapkát Cuza fejedelemhez irányította. A császárral történt megbeszélésen is eltért Klapka a Kossuthtal történt megállapodástól. A kihallgatás elején III. Napóleon azzal az ötlettel lepte meg Klapkát, hogy a magyar felkelés legyen a kezdeményező, s ezt kövesse az olasz megmozdulás. A beszélgetésnek kezdete után Klapka sikernek könyvelte el, hogy Napóleon katonai támogatást ígért abban az esetben, ha kitör a felkelés, és ennek a székelyek közötti megszervezéséhez azon98 Ennek szükségességét Szarvady részletesebben kifejti 1859. január 20-án Bixiohoz irt levelében — MOL R 90 I. 2680. — Vó. 131. sz. - Cavour azonban Klapka tervét támogatva csak titkos ügynök tevékenységét látta szükségesnek. Vó. Bixio levele Szarvadyhoz, 1859. január 31. — MOL R 90 I. 2680. — 132. sz. 99 Szarvady nagy reményeket fűzött e házassághoz, a háborús párt egyértelmű győzelmét remélte tőle: Szarvady levele Kossuthhoz, 1859. január 11. — MOL R 90 I. 2673. — Vó. 129. sz.
