Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
nali pénzügyi támogatást ajánlott fel. Klapka ennek az ígéretnek az alapján — emigráns társait abban a hitben hagyva, hogy Kossuthtal teljes egyetértésben végzi az előkészítő munkát — megkezdte keleten a katonai előkészületeket. Kossuthot azonban nem értesítette tárgyalásairól, február 24-én írt első levelében is csak a pozitívumokról szólt, a feltételek és a biztosítékok tisztázásának hiányosságait nem említette. Klapka március 3-án indult el Konstantinápolyba, majd onnan tovább utazott, s március 25-én érkezett meg Cuza fejedelemhez, Jassyba. Konstantinápolyban Giacomo Durando piemonti követ az utasításoknak megfelelően támogatta Klapka útját, de hangot adott azon félelmének, hogy Cuza fejedelem részére túl kockázatos egy ilyen mértékű szervezkedés Ausztria ellen. Klapka azonban meg tudott egyezni Cuzával: elfogadta a románok autonómia igényét és az Erdély hovatartozásáról szóló szavazás megtartását, Cuza pedig teljesítette Klapka kérését: megígérte 20.000 fegyver átvételét és a felkelés kezdetéig a határmenti területeken való tárolását magyar részre, és azt, hogy a háború kitörésekor segít azokat a határra szállítani. Klapka a szükséges szervezési lépések — ügynökök megbízása — után visszament Konstantinápolyba, és tárgyalásai eredményéről beszámolóját innen küldte el Napóleon Jerome hercegnek. Belgrádban Klapkának nem sikerült a mozgalom támogatására egyezséget kötni, bár ez 1848 tapasztalatai alapján kulcskérdés lett volna. A további tárgyalásokat Astengo követnek kellett Klapka távozása után folytatni. A horvát kiegyezés kérdése olyan fontos volt, hogy Kossuth — mint arról már szóltunk — már az év elején Szarvady illetve Bixio közvetítésével Cavourhoz fordult, hogy a piemonti kormány küldjön ügynökök helyett követet Belgrádba, aki e téren hatékonyan működhetne 100 . Cavour azonban egyenlőre megfelelőnek tartotta az ügynöki szintet, nem kívánták nyilvánosságra hozni a kapcsolatok elmélyülését követ kinevezésével 101 . Az üzenetváltás során Szarvady felajánlotta szolgálatait — Kossuth utasítása értelmében — Cavournak, ő azonban finoman visszautasította. Március elején az erősödő francia béketörekvések hatására Cavour nézete megváltozott, elfogadta a követ kinevezésének gondolatát és Kossuth közeledését. Megjegyzendő, hogy Klapka Párizsból való távozása után diplomáciai tevékenysége minden vonalon a magyar forradalom támogatása ellen fordult. Nemcsak Anglia békeközvetítési akciója jelezte a tervek nem egyértelmű támogatottságát, de komoly aggodalmat okozott a forradalmi mozgolódás lengyel területekre való átterjedésének híre, mely az orosz diplomáciát késztette a francia-piemonti készülődés fékezésére, a mozgalom kiterjesztésének korlátozására tett lépésekre. Hasonlóképpen félelem támadt egy esetleges görög felkelés kiújulása miatt, vagyis a nemzeti mozgalmak támogatásának gondolata a francia politikában felbolygatta a keleti népek szabadságmozgalmának igen összetett, sok feszültséget és ellentmondást rejtő helyzetét. Ausztria szinte valamennyi előkészületről tudomást szerzett, és mindent megtett annak érdekében, hogy az érintett országokat a számukra kellemetlen fejleményekről értesítse, vagy figyelmüket az abból számukra esetleg bekövetkező negatívu100 Szarvady levele Bixiohoz, 1859. január 20. — MOL R 901. 2660. — Vó. 131. sz. 101 Bixio levele Szarvadyhoz, 1859. január 31. — MOL R 90 I. 2660. — Vó. 132. sz.
