Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok első szakasza Mazzini és Kossuth 1850-1855
tásában. Ez a gondolatmenet zárta ki Mazzini számára annak lehetőségét, hogy az olasz egyesítés Piemont vezetésével történjék meg. Mazzini első lépésként az emigrációban élő baloldali radikálisokkal szövetkezve, 1850 júliusában, létrehozta az Európai Központi Demokratikus Bizottságot (Comitato Centrale Democratico Europeo). A bizottság alapító tagjai az olaszok képviseletében Mazzini, a franciák képviseletében Ledru-Rollin, a lengyelekében Albert Darasz és a németekében Arnold Ruge volt. A bizottság 1850 júliusában kiadott kiáltványában a szövetség céljaként a demokratikus mozgalmak közötti kapcsolat megteremtését és a mozgalmak szervezésének támogatását jelölte meg. A bizottság, mint már említettük, 1850. augusztus 15-én küldte el felszólítását Kossuthhoz a csatlakozásra 39 . A közös felhívás után Mazzini elveit és elképzeléseit részletezve több levélben fordult Kossuthhoz 40 . Mazzini feltétlen szükségesnek tartotta az ő megnyerését az akcióhoz, hiszen az európai nemzeti mozgalmakban Kossuth neve vezető szerepet kapott, törökországi internálása szinte az elnyomott demokrácia szimbólumává tette személyét. Ugyanakkor Mazzini az osztrák uralom alatti észak-olasz területek felszabadítását magyar segítség nélkül nem tartotta reálisnak. Genfben megismerkedett Klapka Györggyel, Párizsban Teleki Lászlóval és Londonban Pulszky Ferenccel, azonban Kossuth csatlakozása nélkül kétségesnek tartotta mozgalmuk hitelességét. Válaszára várva, azt sürgetve, további kérdéseket tett fel. (1850. november 23. 41 ) Elsősorban az együttműködés feltételeit szeretette volna Kossuthtól megtudni, amelyek a közös cselekvés előkészítéséhez szükségesek. Hasonlóképpen lényeges lett volna Kossuth nemzetiségi politikájának ismerete az emigrációban élő nemzetiségekkel való tárgyaláshoz. Mazzini többször szólt az Olasz Nemzeti Bizottságról (Comitato Nazionale Italiano), melyet az európai bizottsággal párhuzamosan szervezett, és amelynek célja az olasz szabadságmozgalom kibontakoztatása volt. Mazzini úgy vélte, e bizottság letéteményese lesz annak, hogy valóban elő legyen készítve a megmozdulás, és így egy spontán, idő előtt kirobbanó felkelés ne veszélyeztesse az ügy sikerét. Kossuth azonban csak 1851. március 19-én válaszolt először Mazzininak 42 A hosszas halogatás egyik oka az volt, hogy Kossuth sokáig bízott Urquhart eredményes közvetítésében, aki az angolok közbenjárását ígérte kiszabadítása érdekében, valamint a jövőre nézve az angol demokraták támogatását Magyarország függetlenségének kivívásában. Urquhart segítségének alapfeltétele volt, hogy Kossuth ne lépjen érintkezésbe Mazzinivel, akinek radikális, forradalmi elveit az angol politika nem tudta elfogadni. Másrészt Kossuth az 1849. júliusi események hatására abban bízott, hogy rövidesen felveheti a kapcsolatot a piemonti kormánnyal. E meggyőződésében megerősítette az, hogy a piemonti kormány által kijelölt összekötők tovább tevékenykedtek: Giuseppe Carosini 39 1850. augusztus 7. — MOL R 90 I. 868. — Vö. 12. sz. 40 1850. augusztus 7. — MOL R 90 I. 868., augusztus 15. — MOL R 90 I. 874., november 23. - MOL R 90 I. 2029., 1851. február 6. - MOL R 90 I. 1092., Vő. 12., 13., 19., 28. sz. 41 Mazzini levele Kossuthhoz, 1850. november 23. — MOL R 90 I. 2029. — Vö. 19. sz. 42 Kossuth levele Mazzininak, 1851. március 19. — MOL R 90 I. 1143. — Vö. 34. sz.