Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)

Az olaszországi kapcsolatok első szakasza Mazzini és Kossuth 1850-1855

Belgrádban maradt, és Kossuth ügynökeként aktívan segítette az emigránso­kat, valamint közvetített Kossuth és Garasanin szerb belügyminiszter kö­zött 43 . Tecco báró és titkára Migliorati márki szintén segítségére volt Kossuthéknak, olyannyira, hogy mint arról szó volt, Tecco báró közvetítette Kossuth leveleit az angol és francia követekhez. Kossuth kezdeményező lépé­seire azonban a piemonti kormány, illetve diplomácia nem reagált. Mint arról szintén szó esett, az eredmény nélkül múló hónapok megrendítették Kossuth bizalmát, melyhez Jazmagy érkezése (1851. március) csak utolsó csepp volt a pohárban, hogy Urquhartba és az általa követett irányvonalba vetett bizalmát elveszítse. Kossuth Mazzinihez írt első levelét megelőzte Giuseppe Regaldival való kütahyai beszélgetése. Az olasz költő 1850 nyarán kereste meg levelével Kos­suthot, melyben engedélyét kért, hogy meglátogathassa 44 . Találkozásukkor Regaldi tájékoztatta az olasz forradalmi szervezkedésről. Beszélgetésüket úgy értelmezte, hogy Kossuth elkötelezett híve a piemonti királyság vezetésével történő olasz egyesítésnek. Regaldira nagy hatással volt eszmecseréjük, mely­ről már Konstantinápolyba érkezve örömmel számolt be ismerőseinek, és ha­zatérése után úti beszámolójában is közre akarta azt adni 45 . Kossuthot ez kínosan érintette: ekkor még nem akarta elkötelezni magát sem Piemont, sem Mazzini mellett, ezért tartotta szükségesnek, hogy Regaldi neki tulajdonított véleményét nyelvi nehézségekből adódó félreértésként értelmezze, többek kö­zött a népek forradalmának szükségességéről mondottakat 46 . Regaldi azonnal reagált Kossuth politikai okfejtésére, igyekezett meggyőzni arról, hogy a Savo­yai-ház vezetésével egyesíteni kell a mozgalmakat 47 . Kossuth azonban még mindig bízott Anglia és Franciaország eredményes közbenjárásában, ezért ítél­te meg úgy, hogy az angol és francia vezető körökkel való kapcsolatteremtés szempontjából Regaldi beszámolója rossz fényt vethet személyére. Lemmi köz­vetítésével Mazzini is értesült Regaldi és Kossuth megbeszéléséről, illetve Kos­suth Regaldihoz írt leveléről 48 . Erre reagálva igyekezett Kossuthot meggyőzni álláspontjáról: fontos szerepe van annak, hogy előre meghatározzák az állam­formát, mely Itáliában csak a köztársaság lehet. Gondolatmenete arra épült, hogy egy nemzet összefogásához, egyesítéséhez vezérelv vagy vezéreszme kell. Jelenleg nincs vezéregyéniség az olasz egyesítési mozgalomban, de van vezé­relv, mely egységbe forraszthatja Itália népeit, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy már a mozgalom kezdetén meghatározásra kerüljön a győzelem utáni állam­forma 49 . Mazzininek erre az okfejtésére már válaszolt Kossuth. 43 Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Bp. 1938.155. 44 A levél, vagy másolata a MOL-ban nem található. 45 Lemmi 1850. november 18-án Kossuthhoz irt levelében számol be a Kossuthtól visszatért Regaldi lelkesedéséről, és arról, hogy a Kossuthtal való beszélgetés megerősítette a Savoyai-di­nasztia iránti bizalmában. Regaldi uti naplójának kiadási tervéről is itt tesz említést Kossuthnak. — MOL R 90 I. 963. — Vó. 18. sz 46 Kossuth levele Vayhoz, Lemmihez és Regadihoz, 1850. december 7. — MOL R 90 I. 976., 976/a., 977. — Vó. 21-23. sz. 47 Regaldi levele Kossuthhoz, 1851. január 6. — MOL R 901.1055. — Vó. 24. sz. 48 Kossuth levele Lemmihez, 1850. december 7. — MOL R 90 I. 976/a. — Vó. 22. sz. 49 Mazzini levele Kossuthhoz, 1851. február 6. — MOL R 90 I. 1092. — Vó. 28. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents