Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Alkudozások az emigránsok sorsáról 1849-1851
ramja az internálásának megszüntetése érdekében tett angol erőfeszítések illetve az angolok támogató rokonszenvének megköszönése volt, természetesen ezzel párhuzamosan további támogatás kérése, és ennek érdekében a magyar kérdés minél jobb megismertetése. Kossuth 1851. október 15-én szállt partra Gibraltárban, és október 23-án érkezett Southamptonba, ahol nemcsak a különböző irányultságú emigráns csoportok kívántak mielőbb Kossuthtal érintkezésbe kerülni és őt ügyüknek megnyerni, de mind az angol chartisták mind a kormánykörök is készültek üdvözlésére. Még a hajón átadta Lord Dudley Stuart Palmerston meghívását. Kossuthra nehéz politikai nyomás hárult: az emigrációk különböző irányzatai kívánták ügyüknek megnyerni. Legelső erős hatás a radikális chartisták részéről érte, ugyanakkor az angol arisztokrácia is igyekezett befolyása alá vonni, s ezzel személyét semlegesíteni a politikai küzdőtéren. Kossuth angliai útját végig e szélsőségek közötti, egyik felet sem végleg elutasító irány tartására való törekvés jellemezte. Mindkét „szélsőséggel" szemben tartózkodó volt, de nem sértően visszautasító. Pulszky Ferenc mellett a whig párti Richárd Cobden és Lord Dudley Stuart voltak angliai fő tanácsadói, azonban mindegyikük irányítását erős kontrollal és kritikával fogadta Kossuth. Angliai körútján a politikai irányelveket egyeztetve elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a magyar nép kényszerből lépett fel a Habsburg-ház ellen, mindig az alkotmányosság talaján igyekeztek haladni, és amíg a reformokat az uralkodó ígéretéhez híven megtartotta, a nép és a kormány is hű volt hozzá. A szabadságharc jogos önvédelem volt, a Habsburg-ház magyar alkotmány ellenes fellépésének következménye. Ezzel az angol közvélemény előtt a magyar nép harcának jogosságát kívánta bizonyítani és feltámasztani aktív szimpátiáját a harc további folytatásához. Másik politikai célja a „beavatkozás a be nem avatkozásért" 27 elv elfogadtatása volt: azaz kérte a nagyhatalmak beavatkozását, de csak annyiban, hogy azzal meggátolják az abszolutista intervenciókat. Kossuthot angliai tartózkodása során keményen bírálta a konzervatív körök véleményét tükröző osztrákbarát újság, a Times. Egyrészt Kossuthot folyamatosan bírálva vázolta a szabadságharc alatti, valamint az időszerű magyar eseményeket, másrészt élesen bírálta a be nem avatkozási elvet. A radikális baloldali erők, Kossuth politikai irányvonalát veszélyeztetető rokonszenve és a Times Kossuth angliai elvbarátait is támadó cikkei, végigkísérték útja során. Mazzinivel és Ledru-Rollinnal Londonban folytatott tárgyalásokat. Mindketten az amerikai utazás elhalasztására igyekezték rábeszélni Kossuthot, mert a Franciaországból érkező hírek rövid időn belül újabb párizsi forradalmat valószínűsítettek. A tárgyalások részleteit nem ismerjük, Mazzini és Rollin is csak első benyomásait vetette papírra Kossuthról. Érdekes, hogy míg Mazzini rossz politikusnak, de jó szónoknak látta, addig Rollin ráérzett arra, hogy bár szükségük van Kossuth személyére, ezért tárgyalni kell vele, de tényleges politikai összhang nincs köztük. Az olasz emigráció vezetőjével, Lemmi közvetítésével megindult kütahyai levelezés után oly nagyon várt személyes találkozó Kossuth számára sem hozta meg a politikai 27 Intervention for non intervention.
