Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Alkudozások az emigránsok sorsáról 1849-1851
megtartására buzdítsa. Törökország arra hivatkozott az osztrák tiltakozás elutasításakor, hogy ígéretet tett az emigránsok Amerikába szállítása ügyében az előre meghatározott szeptember elsejei határidő betartására. A terveknek és megállapodásoknak megfelelően, szeptember l-jén Kossuthék elhagyták Kütahyát és elindultak Gemlik kikötőjébe. Itt találkoztak H. H. Homes-szal, aki March, konstantinápolyi amerikai rezidens utasítása szerint Kossuthnak szabad kezet adott a Mississippi 50 fős utaslistájának összeállításában 26 . A behajózásra 1851. szeptember 10-én került sor, s a gőzös elindult Gibraltár felé. Kossuth igyekezett Long kapitányt megnyerni arra, hogy az olasz kikötőkben álljon meg, de az első megállásnál, La Speziában olyan mértékű rokonszenvtüntetés fogadta Kossuthot, ami az amerikai diplomáciát óvatosságra intette. Kossuthot mélyen lehangolta, hogy kívánságát nem veszik figyelembe, sem Nápolyban, sem Genovában nem léphetett érintkezésbe Mazzini elvbarátaival. A speziai kikötés rendkívül kínos helyzetbe hozta az amerikai diplomáciát a helyiek folyamatos, lelkes demonstrációja miatt. Kossuth útja megkezdése óta fáradozott azon, hogy megszerezze Charles W Morgannak, az amerikai földközi tengeri hajóhad parancsnokának engedélyét londoni utazásához. Hosszas alkudozás, és Kossuth makacs hajthatatlansága eredményeként Morgan hozzájárult, hogy Marseille-ben Kossuth kiszálljon és Franciaországon keresztül Londonba menjen, s Gibraltárban szálljon ismét a Mississippire. Kossuth fő érve útjának megszakítására az volt, hogy ezzel bizonyíthatja a világ előtt: nem fogoly, nem kényszerből, hanem önszántából megy Amerikába. Marseille-be érkezésekor Kossuthot ünnepelte a tömeg. A partraszálláskor üdvözlése hatalmas kormányellenes tüntetéssé vált, emiatt Kossuthnak vissza kellett térnie a hajóra, sőt a fedélzetet is el kellett hagynia. Morgan utasítása értelmében Long kapitánynak mindent meg kellett tennie annak érdekében, hogy az utazás a kormányok elleni incidens nélkül történjen. Napóleon, illetve a francia kormány megtagadta Kossuthtól az átutaz ási engedély megadását. Ekkor adta ki politikai csalódottsága kifejezésére kiáltványát (ún. marseille-i kiáltvány), melyben a demokrácia elleni nyílt támadásnak nyilvánította a történteket. A partraszállás és a kiáltvány nagy vihart kavar a diplomáciában, Kossuthnak Angliában, de még Amerikában is számolnia kellett a közvéleményre tett negatív hatásával. Megjegyzendő, hogy Palmerston az incidensre reagálva kijelentette, hogy Kossuthnak az angol törvények értelmében joga van Angliába menni, és ő ez ellen semmit sem tesz. Az európai államok szempontjából nem tartja veszélyesnek útját, sőt előre figyelmeztette az osztrák követet, hogy Kossuth Londonba Mazzinivel, Luois Blanck-kal és Ledru-Rollinnal találkozni és tárgyalni jön. London volt Európában ekkor az egyetlen hely, ahol a politikai menekültek rendőri felügyelet nélkül élhettek és szabadon mozoghattak, ezért itt találkozhattak az európai radikális irányzatok képviselői. Kossuth "hivatalos" prog26 Lemmi 1850. szeptember l-jén Konstantinápolyban kelt levelében jelzi, hogy a Mississipi fedélzetén megérkezett, és várja Kossuthot, illetve azt, hogy az utasok listáját Kossuthnak kell összeállítani - MOL R 90 I. 1338. - Vó. 61. sz.
