Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Alkudozások az emigránsok sorsáról 1849-1851
Kossuthot ebben a kilátástalan helyzetben és elzárt légkörben kereste fel 1850 őszén Adriano Lemmi 20 , Giuseppe Mazzini ügynöke. Kossuth gyorsan bizalmába fogadta Lemmit, és rajta keresztül, ha vonakodva is, de elfogadta Mazzini közeledését, mint az 1851 tavaszán egyetlen számba jöhető szövetségest, miután az angol, francia és török támogatás őszinteségében csalódott. Kossuth a szabadulását sürgető leveleit 1851 tavaszán már Lemmi közvetítésével juttatta el az angol és az amerikai konzulokhoz, s Lemmi folyamatosan tájékoztatta a kiszabadulása körüli tárgyalásokról, a török kormány ingadozó álláspontjáról 21 . Júliusban értesítette Kossuthot, hogy Homes, helyettes amerikai konzul megkapta a török kormány döntését a szeptember 1-jei szabadon bocsátásról, és azt is hozzáfűzte, hogy a Kossuthot majdan szállító hajó elindult Máltáról 22 . Amikor ismertté vált, hogy az Amerikába utazást a kongresszus abban a hitben fogadta el, hogy Kossuth ott kíván letelepedni, akkor Homes kéri nyilatkozatát, él-e az amerikai meghívással 23 . Lemmi visszatartotta Kossuth ez ügyben írt tiltakozó leveleit, félve attól, hogy veszélyeztetik az internálás megszüntetését. Minden igyekezetével meg akarta győzni Kossuthot arról, hogy — útban Amerika felé — megállhatnak Gibraltárban, ahonnan egy rövid kitérőre átmehet Angliába. Lemmi 1851. július 26-i levelében 24 értesíteni kényszerül Kossuthot, hogy John Brown konstantinápolyi amerikai konzul nem járult hozzá a 10 napos londoni úthoz, Lemmi azonban biztos benne, hogy Long kapitány, a Mississippi parancsnoka Kossuth kérésére talál olyan okot, mellyel Kossuth visszatéréséig a gibraltári kikötőben időzhetnek 25 . Kossuthnak rendkívül fontos, hogy Angliában megállhasson és személyes kapcsolatot teremtve tudja egyeztetni terveiket és arra az időre, amíg Kossuth Amerikában van a cselekvési programot Mazzinivel. Az utolsó pillanatig merültek fel kétségek utazását illetően, többek között az a hír is felszállt, hogy a Porta mindenkit szabadon enged, de Kossuth Ázsiában marad. A diplomáciai csatornák azonban most is az egy évvel korábbihoz hasonlóan működtek. Amerikából megérkezett a parancs Long kapitányhoz, a Mississippi parancsnokához, induljon Kossuthért és kíséretéért. Schwarzenberg külügyminiszter ismét fenyegetően lépett fel a Portánál amiatt, hogy az internálás megszüntetéséhez nem kérte ki az osztrák kormány hozzájárulását. Palmerston, az angol diplomácia vezetője Canning április 25-i jelentéséből értesült a szultán végső döntéséről, hogy szeptember l-jén szabadon engedi az emigránsokat. Ennek ellenére hivatalos nyilatkozataiban nem utalt erre, a parlamentben elhangzó interpellációkra úgy felelt, mintha nem ismerné a döntést, és osztrák-török alkunak nyilvánította a kérdést, melyhez semmi köze. Ugyanakkor Canningot ismételten utasította, háta mögött érezve az amerikai támogatást, hogy Ali pasát és a Portát ígérete 20 Lemmi levele Kossuthhoz, 1850. szeptember 3. — MOL R 90 I. 895. — Vö. 15. sz. 21 PL: Lemmi levele Kossuthhoz, 1851. május 26. — MOL R 90 I. 1227. — Vö. 46. sz., ÜL Kossuth levele Lemmihez, 1851. május 31. — MOL R 90 I. 1222, — Vö. 46. sz. Kossuth ebben a levelében összefoglalja többek között Amerikába utazásának feltételeit. 22 Lemmi levele Kossuthhoz, 1851. június 14. — MOL R 90 I. 1253. — Vö. 49. sz. 23 Lemmi levele Kossuthhoz, 1851. június 16. — MOL R 90 I. 1256. — Vö. 51. sz. 24 Lemmi levele Kossuthhoz, 1851. július 26. — MOL R 90 I. 1303. — Vö. 58. sz. 25 Lemmi levele Kossuthhoz, 1851. augusztus 11. — MOL R 90 1.1316. — Vó. 60. sz.
