Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Alkudozások az emigránsok sorsáról 1849-1851
visszavonta, miután az angol-francia szövetség (flottafelvonulás) határozottan kedvezőtlen háborús feltételeket jelentett számára. Az angol külpolitika számára lényeges volt a török-orosz ellentét fenntartása, azonban az Ausztria elleni túlzott fellépés nem állt érdekében. Ugyanakkor nem védte meg Palmerston Ausztriát az angol politikusok kirohanásaitól, a sajtó nyilatkozataitól az osztrákok alkotmányellenes magatartásáról, s ez a diplomácia nyelvén sokat jelentett. Ez a magatartás azonban nem akadályozta (akadályozhatta) meg, hogy sor kerüljön a kütahyai internálásra, bár a török kormány rövid időre tervezte, Pulszky és Teleki levelekkel ostromolták Kossuthot — a sorok között — a szökést ajánlva: közölve, az angol és amerikai közvélemény előkészített arra, hogy személyes fellépésével Kossuth megnyerje a magyar ügy támogatására, s ezzel a közeledő török-orosz konfliktust a harc folytatására használhassák fel. Kossuth, bízva a diplomácia sikerében, nem tartotta méltónak és ügyük szempontjából előnyösnek a szökés gondolatát. A kompromisszumok talaján végül megszületett a megállapodás Ausztria és Törökország között: Kossuthékat Kütahyába szállítják, de internálásuk csak egy évig tart, Törökország pedig e feltételek elfogadása esetén nem veszi igénybe Amerika ajánlatát. Megjegyzendő, hogy 1850 februárjában Ali pasa, külügyminiszter már az egy éves határidőt szabta meg tárgyalási alapul és Kossuthnak is arra tett ígéretet, hogy a Porta ehhez fog ragaszkodni. Az emigránsok felkészültek az útra, és a hirtelen hidegre fordult időben úttalan utakon nehezen haladtak előre a kisázsiai város felé. A kütahyai egy év nehéz megpróbáltatásokat jelentett az emigránsok számára, gyakorlatilag elzártan éltek a külvilágtól, az európai hírektől. Henningsen érkezése jelentette az első jelentősebb kapcsolatot a külvilággal, aki továbbra is a dunai szövetség tervén dolgozott, európai körútja során Kossuth ez irányú elképzeléseit igyekezett az érintettekkel egyeztetni. Felkereste Kossuthot elszigeteltségében Dávid Urquhart angol képviselő is, erősítve a Henningsen által közvetített angol rokonszenvet. A képviselő Cobden bizalmasa volt, a török vezetéssel is jó viszonyban állt, és segíteni szeretett volna Kossuth kiszabadításában. Ezzel egy időben kapott engedélyt Jazmagy hogy meglátogassa Kossuthot, azzal a hivatalos céllal, hogy ellenőrizze az emigránsok elszállásolását. Jazmagy Sumlában merényletet készített elő Kossuth ellen, így Kossuth a hír hallatán minden bizalmát elvesztette a Portával és a közvetítőkkel szemben is. Urquhart nem tudta a későbbiek során sem feloldani Kossuth iránta érzett bizalmatlanságát annak ellenére, hogy 1851. áprilisában elsőként tudatta Kossuthtal: szeptember elején biztos szabadulásuk 18 . Strattford Canning konstantinápolyi angol követ csak április 30-án értesítette Kossuthot, hogy a szultán szeptember 1-jére tűzte ki szabadulásuk napját 19 . 18 Urquhart levele Kossuthhoz 1851. április — MOL R 90 I. 1203. — Sajnos helyén ma már csak Jánossy-őrjegy található 1949. június 21-i dátummal. 19 Canning levele Kossuthhoz, 1851. április 30. - MOL R 90 I. 1202.
