Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Alkudozások az emigránsok sorsáról 1849-1851
látta a török érdekek érvényesítését. Attól is tartott, hogy az egyre erősödő osztrák-orosz tiltakozás hatására a franciák meghátrálnak és kivonják hajóikat, ami komoly presztízsveszteséget jelentett volna Anglia számára. Az év elején egyre biztosabb hírek érkeztek a kütahyai internálásról, mely azonban továbbra is csak a vezetőkre terjedt ki. Kossuth azonban a török kormány tevékenységéről szerzett információkat úgy értelmezte, hogy az orosz birodalommal szembeni konfliktusukban továbbra is komolyan számítanak az emigrációra, s e tervben a dunai szövetség megvalósítása reális szerephez juthat. Kossuth ebben a hitben indította el a szervező munkát, elsősorban Szerbiában Giuseppe Carosini közvetítésével, aki Belgrádban képviselte Kossuthot 15 , de aktív támogatóra talált az ügy Fonblanque angol főkonzulnál is, aki közismerten magyarbarát volt. A szövetség többi érintett területének képviselőivel a kapcsolatteremtés Kossuth sumlai tartózkodása idején még nem történt meg, a politikai egyezkedés és a mozgalom szervezése a kütahyai internálás időszakára esett. Alapvetően befolyásolta az alkudozások menetét az említett amerikai kongresszusi határozat, melynek egyik jeles előkészítő szószólója Seward szenátor volt 16 és amely arról döntött, hogy Kossuthot és társait az Egyesült Államokba szállítják, ha ott kívánnak letelepedni. Az amerikai ajánlat februárban érkezett. Az európai hatalmaknak nem állt érdekében Kossuthék amerikai letelepedése, több érdekük fűződött meghatározott idejű törökországi internálásukhoz, katalizálva ezzel a kompromisszumkészséget mindegyik fél részéről. Kossuth folyamatosan levelekkel ostromolta a konstantinápolyi angol, francia és amerikai követeket, hogy az elhúzódó tárgyalások mielőbb kedvező eredménnyel záruljanak le. 1850. április közepéig Guyon Richárd volt Kossuth Konstantinápolyi összekötője, majd annak török szolgálatba állásakor Tecco bárót, a konstantinápolyi szard követet kérte fel levelei továbbítására 17 . Továbbítandó leveleivel egy Emlékiratot is küldött, mellyel az említett országok közvéleményéhez kívánt fordulni abban az esetben, ha a követek országaik nevében nem tudnak segíteni. Schwarzenberg herceg a körülmények hatására engedett az 5 éves minimális internálási időtartamból, de ragaszkodott ahhoz, hogy a Porta kérje ki Ausztria beleegyezését az internálás feloldása előtt, és ezzel párhuzamosan felemeltette az internálási keretet 55 főre. Az internálás idejének osztrák részről történő ellenőrzési jogát a török kormány visszautasította, az ezzel kapcsolatos tárgyalások tovább haladtak. Ausztria magára maradt feltételeivel mert Oroszország követeléseit lassan 15 Carosini sűrű levelezésben volt Kossuthtal a konföderációs terv érintettekkel való tárgyalásának állásáról. E levelezés megtalálható a MOL Kossuth levéltár időrendi sorozatában (R 90). E forráspublikációban csak egy-egy, témánk szempontjából kiemelkedő fontosságú levél került közlésére. Egyik ilyen korai levél Carosini 1850. február 15-i beszámolója — MOL R 90 I. 711. — ld. 6. sz. 16 1850. január 9. Seward felszólalása a szenátusban - MOL R 90 I. 664. 17 Kossuth levele Tecco báróhoz, 1850. április 17. — MOL R 90 I. 741. — Vo. 7. sz. Megj.: Guyon távozása után Vay László gróf képviselte Kossuthot, akinek Kossuth 1850. június 8-án adott erre megbízólevelet - MOL R 90 I. 784.
