Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Alkudozások az emigránsok sorsáról 1849-1851
Horvátország, Szerbia, Lengyelország és Románia a szultán fennhatósága alatt államszövetségbe tartozna, melynek hivatalos — összekötő — nyelve a magyar lett volna. A tervezés, Henningsen közreműködésével, gyors ütemben folyt a vidini menekültek részvételével, majd Henningsen körútra indult, hogy az érintettekkel beszélve Angliába vigye az elképzelést. Ezzel párhuzamosan megindultak a tábor elhagyásának előkészületei, a lengyelek 1849. október 30-án indultak, a magyar csoportot november 3-án búcsúztatták Vidinben és november 4-én indultak Sumla felé bivaly vontatta szekereken 13 . Az olasz légió Alessandro Monti ezredes vezetésével előbb indult, de őket Gallipoliba szállították, így Kossuth egy harctéri találkozás reményében búcsúzott a légiótól. A vidini utolsó napok világot megmozgatni látszó hírei után, a három hetes utazás ideje alatt az emigránsok csak terveikkel foglalkozhattak, újabb hírekhez nem jutottak. November 22-én Sumlába érve a már ott elszállásolt lengyelek azzal fogadták Kossuthot, hogy a Porta meghátrált az osztrákok előtt és beleegyezett az emigráció vezetőinek Ázsiába internálásba, azonban az orosz követeléseknek ellenállt. Ez az ellentmondás reményekkel töltötte el az emigránsokat, és biztos jele volt annak, hogy további diplomáciai csatározások várhatók, némelyeket minden eszközzel, — elsősorban a dunai szövetség tervének elfogadtatásával — pozitív irányba kell befolyásolni. Az alkudozások lassan folytak. Kossuth annak a hírnek hallatán, hogy az ázsiai internálás csak kb. 35 vezető személyére vonatkoznék, az emigránsok egy részének aláírásával petíciót küldött a Portához, amelyben tiltakozott az emigráció szétszórása ellen. Levele sértő volt a Portára nézve, amely az angol és francia diplomáciával egyetemben ingerülten reagált Kossuth türelmetlenségére. Kossuth december 18-án és 24-én olyan instrukciókkal látta el Boeck Lipót őrnagyot, hogy forduljon közvetítők segítségével Sir Strattford Canning konstantinápolyi angol követhez, és kérje fel az internálás elleni tiltakozásra 14 . December végén Canning tudomására hozta Kossuthnak, hogy az osztráktörök internálási megegyezéssel szemben nincs mit tenniük, a szultán írásban kötelezte magát, ezért azt tiszteletben kell tartaniuk. Nem hivatalosan azonban Anglia segítséget ajánlott Kossuth szökéséhez. December végén megérkezett a hír a cár válaszáról is: nem fenyeget többé, enged a Portának, elfogadja módosító indítványait. Ezzel 1849 utolsó napjaiban ismét csökkent a háború esélye. Palmerston ígéretének megfelelően a „tiltott" területre, a Dardanellákra bevonuló angol-francia flotta komoly nyomatékot adott a Törökország melletti kiállásra, s bár megkísérelték diplomáciai úton a két szövetséges szétválasztását, ez sikertelen maradt. Palmerston az egyesült flottát csak akkor vonta vissza, amikor a cár engedett a török kormány módosító javaslatainak. Az osztrák tárgyalások az internálás időtartamáról még nem zárultak le. Palmerston nem becsülte nagyra az osztrák felet, és a flotta nélkül is biztosítottnak 13 U. ott. 14 Kossuth levele Boeckhöz, 1849. december 18. — MOL R 90 I. 605., ill 1849. december 24. — MOL R 90 I. 612., ez utóbbit ld. 3. sz.
