Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Alkudozások az emigránsok sorsáról 1849-1851
szországgal szemben, Franciaországtól és Angliától pedig ekkor még nem kapott kellő biztatást. Alkudozás indult tehát ötezer ember sorsáról. A Porta első reakciója a kiadatási kérésre az volt, hogy 1849. szeptember 17-én elküldte megbízottját az emigránsokhoz azzal az ajánlattal, hogy a mohamedán hitre áttérőknek szabad elvonulást, a katonáknak a hadseregbe való belépést engedélyez. A török kormány úgy vetette fel az áttérést, hogy a szervezendő hadsereget az oroszok ellen vetnék be, ugyanis várható, hogy a tömeges áttérés hírére Oroszország hadat fog üzenni. Ez halvány remény volt az emigránsok előtt a harcok folytatására, bár e lehetőség alaposabb megfontolása után tömeges áttérésre nem került sor, de a tisztek egy része — állást és az osztrákok ellen további közvetett vagy közvetlen harcot remélve — élt a lehetőséggel. Mészáros Lázár és Zamoyski gróf képviselt az első pillanattól kezdve határozott, elutasító magatartást. Zamoyski megtiltotta, hogy a török küldött közvetlenül ismertesse az ajánlatot a lengyel légióval. Kossuth és vezérkara határozatlanabb volt, hosszasabb számvetés után alakították ki véleményüket az ajánlat politikai kihatásáról. Kossuth csak szeptember 20-án tiltakozott a török hitre térés mint a kiadatás elkerülésének alternatívája ellen Strattford Canning angol és Auspick francia követnél 10 és Resid pasánál 11 . Végül a döntést az emigránsok szabad akaratára bízták arra az álláspontra helyezkedve, hogy a renegálás sem ad nagyobb esélyt az orosz hadüzenetre, mint a kiadatás megtagadása, így politikai érv nem szól az áttérés mellett. Bem József, Kmety György és Stein Miksa tábornokok áttérését mintegy százan követték, aztán az áttérés lassan abbamaradt. A közkatonák és alacsonyabb rangú tisztek között a mélységes nyomor és kilátástalanság még az osztrák retorzió fenyegetése ellenére is egyre határozottabbá tette a hazatérés vágyát. Az ajánlatot tevő Hauslab tábornok hajója október 12-én érkezett, és a Porta hozzájárulásával kifüggesztette a hazatérés feltételeit tartalmazó plakátot. Mintegy 3000 magyar jelentkezett, köztük a jelzett haditörvényszéki ítélkezést is vállaló tisztek. Az emigráció mellett továbbra is kitartó magyarok száma mintegy 400-ra csökkent, ezzel szemben a lengyel légió mintegy nyolcvan százaléka, az olasz légió tagjainak fele nem iratkozott fel a hazatérők közé. Alig hogy elment a hazatérőket szállító utolsó hajó 12 , megérkezett a Porta követe a szultán döntését hozva: Sumlába szállítják az emigránsokat, függetlenül az osztrák-orosz követelésektől. Palmerston titkos üzenetet küldött a Portának, melyben biztosította a török kormányt, hogy szükség esetén háborúra is kész, s ennek jeleként flottát fog küldeni a Földközi tengerre. Felélénkült a vidini tábor a háború lehetőségének hírére, és előtérbe került a dunai szövetség terve, melybe az adott körülmények között beleilleszthető lett volna a magyar szabadságharc folytatásának gondolata. Kossuth terve szerint Magyarország, 10 MOL R 901. 541. 11 MOL R 90 I. 542. 12 Vo. Ismeretlen feljegyzése, 1849. augusztus 23. — 1851. július 1. — MOL R 90 I. 524.: október 21-én mentek el a cs. k. gőzhajóval és uszállyal.
